Monday, December 21, 1998

Térbeli Adatátviteli Szabványok I

Ebben a részben

először összefoglaljuk

Néhány általános megjegyzés

A GIS az információ technológiai szakterület szerves, de egyelőre még nem nagy volumenű alkotóeleme. Ebből következik, hogy a GIS fejlődésére jelentős hatást gyakorolnak a hardver és szoftver szabványok illetve szabvány jellegű megoldások, ugyanakkor a GIS egyelőre nem meghatározó az általános információ technológiai trendek kialakításában.

Az utóbbi néhány évben az információ technológiában talán a legdöntőbb hardver fejlődés a nagysebességű belső (intranet) és világméretű (internet) hálózati rendszerek és a működésükhöz szükséges szabványos hálózati protokollok rohamos térhódítása, illetve az ehhez a felépítéshez alkalmazkodó osztott hálózati architektúrák és az ezt kiszolgáló szabványos adatelérési specifikációk mint például az OMG (Object Management Group) CORBA (Common Objet Request Broker Architecture), vagy a Microsoft OLE/COM kialakulása volt.

Hasonlóképpen fontos fejlemény volt a Pentium PC munkaállomások és a rajtuk futó 32 bites Windows operációs rendszerek döntő túlsúlyának létrejötte

A GIS felhasználók számára talán nem volt ennyire mutatós, de a szoftver fejlesztők számára legalább ennyire fontos változás volt az objektum orientált paradigmán alapuló programozási nyelvek (JAVA, C++) uralkodóvá válása, illetve a kereskedelmi, objektum orientált adatbázis kezelő rendszerek megjelenése.

Ezekre az általános trendekre a ma készülő GIS szabványoknak természetesen figyelemmel kell lenniük, nem várható el ugyanakkor a régebbi szabványoktól hogy előre lássák a jövőt. Ezzel is magyarázható, hogy a GIS szabványokat karban kell tartani és időről időre új verziókat kell belőlük megjelentetni.

Rátérve a GIS szabványokra azt kell mindenek előtt megnéznünk, hogy mit is kell tulajdonképpen szabványosítani.

  1. Elsődlegesen specifikálni kell a támogatott adatmodelleket;
  2. Meg kell határozni a támogatott dátumokat és vetületi rendszereket;
  3. Specifikálni kell a földrajzi entitásokat;
  4. Rendelkezni kell a pontossági, megbízhatósági követelményekről;
  5. Elő kell írni a metaadatok tartalmát és formáját;
  6. Rögzíteni kell a térbeli adatok kódolási sémáját;
  7. El kell dönteni, hogy a szabvány milyen formában kerüljön megírásra;
  8. Össze kell állítani és meg kell határozni a támogatott archív adatállományokat.

Az adatmodellekről már viszonylag részletesen szóltunk a 32. részben. Kívánatos, hogy a szabvány minél több adatmodellt specifikáljon olyanképpen, hogy ugyanaz az adat több szinten is átvihető legyen, pontosabban a magasabb színtű adat alacsonyabb modellben is kezelhető legyen az egyszerűbb GIS rendszerekben.

A referencia rendszerekről szintén szóltunk már a 17. részben. Lényeges, hogy a szabványos rendszerek mellett a szabvány biztosítson eszközöket a felhasználó által definiált referencia rendszerek kezelésére, e mellett tartalmazzon adatokat a diszkrét földrajzi referenciák fogadására is.

Valamilyen formában meg kell határozni a földrajzi entitások listáját és az egyes entitások reprezentálására szolgáló objektumokat. Talán ez a pont a szabványosítás legnehezebb része, mivel számos szakterület térbeli fogalmait kell egyeztetni és újradefiniálni.

A pontosságot (élességet) és a megbízhatóságot szorosan kapcsolni kell az entitások reprezentációjához. Ez magyarul azt jelenti, hogy például egy épületet (földrajzi entitást) több objektum típus és azokon belül több objektum fajta is reprezentálhat annak a függvényében, hogy milyen pontosak a kérdéses geometriai vagy leíró adatok. Ezt a követelményt a szabványok egyelőre nem elégítik ki, és a pontossági adatokat rendszerint metaadatként kapcsolják az állományhoz.

A 30.5 pontban a WALIS projekt kapcsán viszonylag részletesen foglalkoztunk a metaadatok fogalmával és a kérdéses projekten belüli felhasználásával. A metaadatok szabványosítása az alapfeltétele a nemzeti földrajzi infrastruktúra kialakításának, ugyanis a felhasználók a szabványos metaadatok segítségével tudják kiválasztani a rendelkezésre álló archív térbeli adatokból a számukra szükségest és eldönteni, hogy a kiválasztott adatok mire használhatók. Ha nem minden metaadat felel meg a feladat szabta igényeknek ezek alapján lehet eldönteni, hogy milyen kiegészítésük szükséges.

A kódolási séma rögzítése a fájl és rekordstruktúra meghatározását jelenti. Tulajdonképpen főként ezeket a kérdéseket tekintettük át a vektoros és raszteres formátumok ismertetésénél. Az első térbeli adatátviteli szabványok döntően ezeknek a kérdéseknek a specifikálásával foglalkoztak.

Az objektum orientált paradigma terjedése kézenfekvővé teszi, hogy a térbeli objektumokat az öröklődés és beskatulyázás elveinek megfelelően osztályok illetve alosztályok tagjaiként határozzák meg. Így lehetővé válik, hogy a közös jellemzők és módszerek csak egyszer kerüljenek megírásra. Az ERDAS .img fájlok esetében például az osztályokat (típusokat) C nyelvű struktúrákként határozták meg leegyszerűsítve az író/olvasó programokat író fejlesztők munkáját. Arra is lehetőség van, hogy az egész specifikációt valamely objektum orientált adatleíró nyelven készítsék. Ilyen nyelv pld. az EXPRESS és ezen a nyelven specifikálták a magyar térbeli adatátviteli szabványt.

Ha már elkészült az előző szempontok figyelembe vételével a térinformatikai szabvány akkor célszerű azoknak a digitális térbeli anyagoknak a szabványosítása, melyeket az adott ország archív adatként állami eszközökből rendszeres felújítási időközökkel az ország egész területéről létrehoz. Ezek a szabványok rendszerint egy-egy termékre külön-külön készülnek (lsd. pld. a DAT szabvány), de elvileg átfogóbb megoldást eredményezhet, ha minden állami terméket egy szabványban foglalnak össze. Bármilyen bontásban is készül ez a termék szabvány konzekvensen alkalmaznia kell a térinformatikai szabvány specifikációit. Megírására tulajdonképpen azért van szükség hogy bemutassa, hogy a kérdéses termék a térinformatikai szabvány specifikációiból (entitásaiból, osztályaiból) mit tartalmaz.

A brit adatátviteli szabvány (NTF)

A szabványjavaslat első verzióját 1986-ben jelentették meg, 1.1 verziója 1989-ben vált hivatalos előszabvánnyá, a jelenlegi 2.0 verzió 1992-ben került kiadásra mint a BS 7567 brit szabvány.

Azért kezdjük ezzel a szabvánnyal a szabványok ismertetését, mivel az NTF-et mint első térbeli adatátviteli szabványt valamennyi későbbi szabvány, különösen Európában, kiindulási alapnak tekintette és kisebb-nagyobb mértékben felhasználta.

A szabványjavaslatban az NTF kifejtése National Transfer Format (Nemzeti Átviteli Formátum) volt míg a jelenlegi verzió a rövidítést Neutral Transfer Format (Semleges Átviteli Formátum)-nak értelmezi.

Az NTF lehetővé teszi a térbeli és hozzájuk kapcsolt leíró adatok cseréjét a számítógép rendszerek között. Eszközöket nyújt az adatrekordok tartalmának leírására a nélkül, hogy definiálná tartalmukat. Az NTF segítségével

A szabvány három részből áll. Az első rész ismerteti az öt szintet, illetve a szintekhez kapcsolható adatmodell variánsokat és logikai rekordstruktúrájukat, a második színt az eredeti úgy nevezett 'plain NTF' (egyszerű NTF) implementációs szabályokat azaz a fizikai fájl és rekordstruktúra egy megoldását, míg a harmadik rész tartalmazza a modell implementálását az ISO 8211 adatátviteli szabvány segítségével.

Az implementációs részek tulajdonképpen részletesen leírják a fizikai fájlszerkezetet és kapcsolatát az adathordozókkal (mágnesszalag, hajlékony lemez, stb.) a kötet (volume) szerkezetet, az adattömbök (blocks) méretét (2000 karakter), a rekordok méretét (változó, maximum 80 karakter) és a különböző rekord típusokat, azaz a rekordok neveit, a mezők neveit, a mező első bájtjának rekordon belüli sorszámát, a mezők részére fenntartott helyek számát, illetve az egyes mezők típusát. Megjegyezzük, hogy a rekordstruktúra általános leírását már a szabvány első része tartalmazza. Hogy az implementáció kérdéseiről is legyen bizonyos fogalmunk a későbbiekben bemutatjuk a fájlszerkezetet és néhány rekord leírást. Mindenek előtt azonban megismerkedünk a hivatkozott szintekkel és kapcsolatukkal az adatmodellel. E tárgyalás során gondoljunk mindig arra, hogy a struktúra típusait rekord típusok, kapcsolatait pedig mezőértékként jelentkező kulcsok realizálják az implementációban. Ez utóbbi alól részben kivétel az első és második színt, ahol az objektumok (features) és geometriájuk (geometry) kapcsolatát az egymásutániság határozza meg.
5.7 ábra - általános kapcsolatrendszer a formátum elemei között

Az 5.7 ábrán a szabvány alapján megrajzoltuk a formátum elemei közötti általános kapcsolatrendszert. Ez a rendszer a figyelembe vett szintnek megfelelően bővülhet vagy szűkölhet, ahogy ezt a következő ábrák segítségével be fogjuk mutatni. Amint látjuk a struktúra fő eleme az objektum, mely lehet egyszerű vagy összetett. Az objektumhoz közvetlenül kapcsolódnak a szemantikus kapcsolatok, az objektum osztályok és az attribútumok, melyek esetleg attribútum osztály kódokkal is leírhatók. A szöveg is kapcsolódhat az objektumhoz. Térbelileg az objektumot a topológia (a koordinátás pontok szervezési formája) és a geometria (maguk a koordinátás pontok vagy azok sorozata) határozzák meg. A geometria meghatározhatja a szöveg elhelyezését is. A topológiához nem tartozhat attribútum, míg a geometria csak minőségi leíró adatokat tartalmazhat.

Mielőtt a szintekre rátérnénk nézzük meg, hogy a modell elemek milyen konkrét meghatározásokat takarnak. Az objektumok közé a következő összetett és egyszerű formák sorolhatók:

Mielőtt az olvasó felháborodna, hogy a terület és a poligon ugyanazt a meghatározást kapta, meg kell jegyeznünk, hogy a szintek megkülönböztetését a szabvány elég következetlenül részben azonos objektum típussal de más topológiai leírással, részben különböző objektum névvel és különböző topológiai definícióval végzi. Azaz bár a terület és poligon ugyanolyan objektum, a négyes szinten területnek a hármas szinten poligonnak hívják és folytonos lapokkal illetve lánccal írják le. Másfelől a pont típusú objektum esetében bár a neve szintenként nem változik, topológiai leírása igen: a hármas szinten magános koordinátás pontként határozzák meg, míg a négyes szinten magános csomópont reprezentálja.

Az alábbi topológiai elemek első látásra talán még nehezebben követhetők a különböző szintek kezelése miatt:

A geometriai elemek a következők:

Az attribútumok egy vagy több objektumra vonatkoznak. Bár a geometriának is lehetnek attribútumai, ezeket célszerű a minőségi jellemzőkre korlátozni. A topológiai elemekhez nem lehet attribútumokat rendelni.

Ezek után vizsgáljuk meg néhány ábra felhasználásával a már többször aposztrofált szinteket.

  1. Az első színt.
    Egyszerű vektor adatok számára dolgozták ki ezt a szintet. A vonalak, pontok és feliratok független objektumoknak tekintendők, melyekhez egy objektum kód és egy attribútum érték rendelhető. Megadható a szöveg rajzolás kezdő pontja és stílusa, de a szöveg objektumokhoz nem kapcsolható. Az 5.8 ábrán ezt a szintet vázoltuk fel.
5.8 ábra - az első színt szerkezeti vázlata
  1. A második színt.
    A második színt szintén az első szintnél bemutatott spaghetti struktúrát realizálja azzal a különbséggel, hogy az objektumokhoz több attribútum is kapcsolható azaz ebben az esetben az 5.8 ábra jobb felső blokkjába '+ 1 attribútum' helyett '+ attribútumok csoportja' írandó, a szövegek attribútumként kapcsolhatók az objektumokhoz (ez az ábrán nem volna szemléltethető), az objektumokhoz a geometrián keresztül minőségi adatok kapcsolhatók (rajzunkat a geometria blokkal összekötött 'minőség' blokkal egészíthetnénk ki), végül ez a színt megengedi, hogy csak a változások kerüljenek átvitelre.

Az első és második színt rekord szerkezete a következő rekordokat tartalmazza:

Amint erre már utaltunk, az 1. és 2. szinten lényeges az egyes rekordtípusok szomszédsága. Ez magyarul azt jelent, hogy a [LINEREC] és [POINTREC] után közvetlenül a kérdéses vonal vagy pont koordinátáit tartalmazó [GEOMETRY1] vagy [GEOMETRY2] rekordnak kell következni, majd pedig az objektumok tulajdonságait leíró egy vagy több [ATTREC] rekordnak (a 2. szinten). Ezek a rekordok mindig a megelőző utolsó objektum rekordra vonatkoznak.

A [NAMEREC] rekordot a [NAMPOSTN] vagy [CURVTEXT] rekord egy vagy több példánya követ, melyek mindegyike után el kell helyezni a megfelelő [GEOMETRY1] rekordot. A fenti rekord egymásután csak a [QUALREC] minőség leíró rekord esetében nem érvényes a 2. szinten.

Nem szeretnénk a rekordok fizikai leírására túl nagy súlyt fektetni, ezért csak egy rekord implementálását mutatjuk be 'plain NTF'-ben, legyen ez például a [GEOMETRY1].

Mező neve

Pozíció

Méret

Megjegyzés

REC_DESC

1: 2

2

21

GEOM_ID

3: 8

6

 

GTYPE

9: 9

1

 

NUM_COORD

10:13

4

>0

|X_COORD

*: *

10

 

|Y_COORD

*: *

10

 

|QPLAIN

*: *

1

 

5.10 táblázat - a [GEOMETRY1] rekord implementálása 'Plain NTF'-ben

Két újdonságot fedezhetünk fel az implementálás során: megjelent mezőként a REC_DESC azaz a mezőtípus kódja, mely esetünkben 21 és a pontok száma - NUM_COORD, mely megmondja, hogy hány darab X_COORD, Y_COORD, QPLAN hármas szerepel a rekordban. Talán ez az egyszerű példa is bizonyítja hogy az NTF elvi megértéséhez nem szükséges elmélyednünk az implementációs variánsban.

  1. A harmadik színt.
    Ez a színt a mellett, hogy kompatibilis az 1. és 2. szinttel alkalmas a részleges topológia létrehozására, a hálózatos struktúra átvitelére, összetett objektumok kezelésére, szöveg rekordok objektumokhoz kapcsolására, külső raszter fájlok regisztrálására (pozicionálására). Tulajdonképpen ez a színt több szintet foglal össze, valószínű, hogy eredeti javaslat csak erre a szintre terjedt ki és ebből választották le a két spaghetti modellt támogató első szintet, illetve fejelték meg a negyedik színttel a teljes topológia modellezése érdekében.

A színt lehetőségei közül az 5.9 ábrán felvázoljuk a területeket a poligon és lánc rekordok segítségével explicite kifejező úgynevezett összetett spaghetti modellt, az 5.10 ábrán a csomópont - összeköttetés modellt, az 5.11 ábrán pedig az úgy nevezett részleges topológiai modellt, mely nem más mint a csomópont - összeköttetés modell kiegészítve a területeket képviselő poligon objektumokkal.

Az 5. 9 ábrát vizsgálva három érdekes új vonásra fordíthatjuk a figyelmünket. Az egyik a külső objektumra való hivatkozás és regisztrálás lehetősége, a második az objektum gyűjtemények létrehozására való alkalmasság, a harmadik pedig az, hogy ebben a struktúrában a zárt lánccal modellezett poligonok referencia pontjainak (gondoljunk a földrészletek geokódjaira) rögzítésére is lehetőség nyílik.
5.9 ábra - összetett spaghetti modell

Az 5.10 ábrán a 3. színt hálózat leírási alkalmazását látjuk. A hálózatot úgy tekintjük mint összeköttetések (links) és csomópontok rendezett halmazát. Az összeköttetéseket két csomópont között elhelyezkedő láncok realizálják. Ebben a modellben az objektumok az összetett vonalak vagy azok gyűjteményei, illetve az opcionális pontok illetve külső fájl referenciák, következésképpen a tulajdonságjellemzők is csak hozzájuk rendelhetők.
5.10 ábra - a harmadik színt hálózati modellje

A 3. színt teljes eszköztára az 5.11-es ábrán látható részleges topológiai modellben kerül alkalmazásra. Ebben a modellben az előző két modell objektumain kívül megjelennek az összetett poligonok, ezek több olyan poligon együttes kezelését teszik lehetővé, melyek nem feltétlenül töltik ki folyamatosan a síkot, e mellett át is fedhetik egymást. Lehetőség van az átfedő poligonok előjelezésére is abból a szempontból, hogy mely poligonokat kell hozzáadni vagy levonni a közös területből. Például, ha egy erdő közepén egy tó van, úgy a befoglaló poligont pozitív, a tavat jelentő poligont negatív előjellel ellátva megkaphatjuk az erdő tényleges területét.

A referencia pont összetett poligonhoz is illeszthető, azzal a feltétellel, hogy a pont valamelyik alkotó poligon belsejébe esik. Ez a megkötés sajnos nem minden esetben teszi lehetővé, hogy referencia pontként a súlypontot alkalmazzuk.
5.11 ábra - a harmadik színt részleges topológiai modellje

Mielőtt rátérnénk a 3. színt rekord struktúrájára alá kell húznunk, hogy szemelvényként, a színt jobb megértéséhez csak néhány új rekord tipust mutatunk be és semmiképpen sem törekszünk a teljességre.

Szemelvények a harmadik színt rekordstruktúrájából.

Talán az olvasónak is feltűnt, hogy ennek a szintnek két hiányossága van: az egyik, hogy a csomópontokhoz nem lehet attribútumokat kapcsolni (a topológiához egyáltalán nem lehet egyik szinten sem, a geometriához pedig csak minőségi adatok ajánlottak), a másik pedig a raszteres termékek kevéssé kidolgozott kezelése. Az utóbbi hiányosságon részletes termékspecifikációval ugyan lehet segíteni, de csak egy konkrét termék vonatkozásában.

4.      A negyedik színt.
Új rekord típusok bevezetésével ez a színt valósítja meg a teljes topológiát, a mellett, hogy használja a 3. színt rekordjait is a csomópont - összeköttetés modell realizálására. A modell blokkdiagramját az 5.12 ábra tartalmazza. Ez az a modell mely az NTF által lap-nak (face) nevezett topológiai struktúrával megvalósítja az úgynevezett síkba feszítést, ami azt jelenti, hogy a lap topológiával rendelkező területek átfedés nélkül folyamatosan beborítják a síkot.
5.12 ábra - a negyedik színt teljes topológiai modellje

5.      Szemelvények a negyedik színt rekordstruktúrájából.

6.      Az ötödik színt.
Ezt a színtet olyan speciális adatrendszerek átvitelére szánják, melyek nehezen kezelhetők az ismertetett 4 színt bármelyikével. A szintet a felhasználóknak kell definiálnia a 3. színt rekordtípusainak átvételével, esetleges módosításával és bővítésével. A módosított és új rekordokat az adat szótár (data dictionary) rekordok felhasználásával kell definiálni.

Az átviteli állomány globális struktúrája

Az 5.13 ábrán bemutatjuk az átviteli állomány (fájl) logikai struktúráját, az 5.14 ábrán pedig a fizikai struktúrát. Az 5.13 ábrán *-al jelöltük az ismétlődő, o-val pedig az opcionális blokkokat. Az 5. 14 ábrán a * jellel ellátott két tömb csak az 5. szinten lép be. Az ábrákon látható strukturálást különböző rekordok segítségével oldja meg az NTF. Nem tekintjük feladatunknak ezeknek a strukturáló rekordoknak a részletes ismertetését és megelégszünk rövid táblázatos összefoglalásukkal.
5.13 ábra - az átviteli állomány logikai struktúrája

5.14 ábra - az átviteli állomány fizikai struktúrája

 

Típus

Rekord

Megjegyzés

megjegyzés rekord

comment

a köteten belül bárhol elhelyezhető szabad szöveg

kötet rekord

volume header

azonosító, küldő, fogadó, verzió, stb.

adatbázis rekordok

database header

minden szintnek külön adatbázis

 

feature classification

az adatbázis kódolási sémájának leírása, más sémával való egybevetése

 

code list

az attribútum rekordok kódolásának definiálása

 

database quality

szöveg rekord az egész adatbázis minőségének jellemzésére

adat szótár rekordok

attribute description

leírja a mezőket és típusukat az attribútum rekordokban

 

attribute combination

attribútumok összevonása egy 2 karakteres rövidítés alá

szekció rekordok

section header

megadja a szelvény paramétereit pld. koordináta rendszer, egységek

 

section quality

a szelvény pontossági jellemzése

 

data quality

adat rekordonkénti pontosság

5.11 táblázat - a strukturáló rekordtípusok összefoglalása

Az NTF annak ellenére, hogy a Föld első térinformatikai adatátviteli szabványa volt viszonylag csekély mértékben terjedt el. Az Ordnance Survey az Egyesült Királyság térképészeti hivatala, mint a szabvány elődjének alkotója is ebben a formátumban szállítja digitális térinformatikai termékeit. De mivel az amerikai szoftver gyártók nem igen támogatják ezt a formátumot, Nagy Britanniában az ESRI helyi irodája konverter programokat dolgozott ki a különböző NTF verziók és szintek ARC/INFO formátumba konvertálására.. A viszonylag szűk felhasználói kört az is magyarázhatja, hogy a szabvány nem kezeli kellő szinten az egyre nagyobb jelentőségű raszter struktúrákat.

Az SDTS szabvány

Az SDTS-t (Spatial Data Transfer Standard azaz térbeli adatátviteli szabvány), melyet 1992-ben terjesztettek elő föderális információ feldolgozó szabványnak (FIPS) 1994-ben ratifikálták FIPS 173-1néven. Bizonyos kisebb módosítások után 1997-ben a szabványt amerikai nemzeti szabványként (ANSI) is benyújtották, melyet előreláthatólag 1999 elején fognak elfogadni. Az alap specifikációt jól összefoglalja Fegeas és társainak cikke [5].

Az alap szabvány három részből áll. Az első rész tárgyalja az adatmodellt, bevezetve az úgynevezett profilok fogalmát. A második rész formális eszközökkel kísérli meg szabványosítani a térbeli fogalmakat. A harmadik rész a fizikai implementációval foglalkozik, felhasználva a már létező ISO 8211 nemzetközi szabvány, melyet az Egyesült Államokban FIPS 123 néven honosítottak. Az ANSI-nak benyújtott tervezetet további három résszel is kiegészítették, melyek az úgy nevezett profilokat tartalmazzák. A negyedik rész írja le a topológiai vektor profilt, az ötödik rész a raszter profilt és kiterjesztéseit, a hatodik rész pedig a pont profilt. Az elképzelés szerint a szabvány további profilokkal bővíthető, már elkészült a szállítási hálózati profil vázlata.

Az SDTS formátumba való kódolást illetve az e formátumból történő dekódolást végző programok profilonként kerülnek implementálásra. Erre az egyszerűbb programozás és nagyobb hatékonyság érdekében van szükség. A profilok tulajdonképpen az eredeti szabvány biztosította lehetőségek részhalmazai, maguk az átvitt termékek pedig a profilok részhalmazai. Ezt a gondolatot szemlélteti az 5.15 ábra.
5.15 ábra - a profilok fogalma

A profilok

Első rész: koncepcionális adatmodell, adatminőségi specifikáció, logikai rekord és mező specifikáció

  1. Koncepcionális adatmodell

A szabvány a valós világ jelenségeit entitásoknak, digitális reprezentációjukat objektumoknak hívja, az angol feature szót az entitás-objektum kettősre használja.

Bár a 0, 1 és 2 dimenziós objektumok alapvetően a síkbeli ábrázolást szolgálják, lehetőség van az objektumok z koordinátáinak figyelembe vételére is. Az objektumokat 13 altípusokkal is rendelkező típusban foglalja össze a szabvány, melyek - egy példaként bemutatott altípussal (G-gyűrű) együtt - a következők:

Csak geometriát tartalmazó úgynevezett G objektumok:

Geometriai és topológiai, úgynevezett GT objektumok:

Az objektumok vagy közvetlenül, vagy összetett objektumokká való aggregálás útján reprezentálják a valós világ entitásait. Az összetett objektumok egyszerű objektumokból és/vagy más összetett objektumokból állnak. Ez a konstrukció lehetővé teszi tetszőleges adatmodell realizálását.

2.      Adatminőség

Az SDTS előírásai szerint, lehetőséget kell biztosítani a felhasználónak, hogy az adatok pontosságáról mind az adatokkal együtt, mind az adatok nélkül megfelelő specifikációval (adatminőségi jelentéssel, angolul report-tal) rendelkezzen. A specifikáció valódi pontossági értékek közlését írja elő és nem támogatja az osztályozott pontossági tájékoztatást (más szóval nem elég azt írni hogy pld. valamely pont koordinátái az elsőrendű hibahatáron belül vannak, hanem meg kell írni, hogy a hiba a konkrét esetben milyen határok között, milyen átlagos értékkel, stb. tanúsítható, még az is belefér ebbe a specifikációba, ha a szállító azt írja, hogy nem ismeri a pontosságot). Ez a megközelítés megosztja a felelősséget az adatok szállítója és felhasználója között.

Az alap szabványban a minőségi jelentésnek öt alkotó eleme van, melyek mindegyikének fontos eleme a dátum. A szabvány lehetőséget biztosított arra, hogy a később kidolgozott teljes metaadat szabvány is csatolható legyen majd az adatokhoz. Az eredeti öt alkotóelem a következő:

Az adatminőségi jelentés különböző szinteken kapcsolható az adatokhoz: tartozhat az egész adatállományhoz, egyes kiválasztott rétegekhez vagy térképekhez, sőt jellemezhetők az egyes objektumok is. Ez utóbbi különösen akkor jelentős, ha az adat együttest különböző adatok integrálásával hozták létre.

Az adatminőségi jelentésre a szabvány három formát biztosít. A szöveges forma, ahogy a nevéből is következtethetünk, narrative fejti ki a minőségi kérdéseket. A definiált minőségi attribútumok esetében a meghatározott paraméterekhez illetve jellemzőkhöz értékek rendelhetők. A minőségi rétegek alkalmazása lehetővé teszi a metaadatok térbeli változásának illusztrálását.

3.      A logikai adatstruktúra

Az elvi és fizikai adatmodell közötti átmenetet a logikai adatstruktúra valósítja meg. A logikai rekord típusokat az SDTS moduloknak hívja, melyekből 34-et specifikál. A modulok egy vagy több rekordból állnak, a rekordokat egy vagy több mező alkotja, a mezők pedig egy vagy több almezőt tartalmaznak. Maguk az adatok ezeket az almezőket töltik ki.

Minden rekord legalább egy, úgynevezett elsődleges mezőből áll, mely tartalmazza az átviteli állományra egyedi, a modul névből és rekordsorszámból álló, modul rekord azonosítót. A másodlagos mezőkben fenntartott helyek vannak a rekordok közötti kapcsolatot realizáló idegen azonosítók (pointerek) számára. Alapvetően ezeken a pointereken keresztül realizálhatók a modul tipusok között specifikált kapcsolatok, melyeket az 5.16 ábrán kísérelünk meg felvázolni.

A 34 modul típust célszerű a következő 5 kategóriába csoportosítani: globális modulok, adat minőségi modulok, térbeli adat modulok, attribútum modulok, grafikus megjelenítési modulok.

A 13 globális modul további 5 csoportra osztható:

1.      az azonosító modul az SDTS verziószámát, az alkalmazott profil nevét és verziószámát valamint más fontos leíró fejezeti adatokat (név, dátum, méretarány, stb.) tartalmazza. Alkalmazása minden átvitelhez kötelező.

2.      a katalógust három modul típus (katalógus/címjegyzék, katalógus/keresztreferencia, katalógus/térbeli kiterjedés) alkotja. Mindhárom alkalmazása javasolt. A katalógus/címjegyzék megmondja, hogy hol találhatók az egyes modulok (fájl név, kötet címke, rekord sorszám). A katalógus/keresztreferencia modul rögzíti az egyedi, modultól modulra mutató kapcsolatokat. Ilyen kapcsolatok keletkeznek például akkor, ha a térbeli referencia modulok kétféle koordináta rendszert specifikálnak. Ebben az esetben a katalógus/keresztreferencia modul mondja meg, hogy melyik koordináta rendszer melyik térbeli objektumra vonatkozik. A katalógus/térbeli kiterjedés modul földrajzi egység, térkép név és/vagy téma alapján jellemzi az állományt.

3.      A koordináta adatok referencia rendszerét négy térbeli referencia modul írja le. A belső térbeli referencia modul megadja a koordináták dimenzióját (x,y vagy x,y,z) és formáját (egész, valós, bináris, stb.) valamint azokat a méretarány és eltolási tényezőket, melyekkel a belső koordináták a külső térbeli referencia modulban megadott terepi koordinátákká transzformálhatók. A külső térbeli referencia modul tartalmazza a vízszintes és magassági dátumot valamint a vetületi rendszert. A regisztrációs modul illesztőpontok belső és külső koordinátáit tartalmazza. A térbeli kiterjedés modul megadja azt az ablakot vagy azokat a földrajzi határvonalakat, melyeken belül a koordináták elhelyezkednek.

4.      Az adatszótárt három modul típus az adatszótár/definíció, az adatszótár/kiterjedés és az adatszótár/séma alkotja. Az adatszótár/definíció modul meghatározza az entitás és attribútum kifejezéseket (melyeket címkéknek nevez) és megnevezi, hogy milyen szervezet felelős az egyes definíciókért. Az adatszótár/kiterjedés megadja az attribútum értékek típusát és értékhatárait, valamint az attribútum érték kódok jelentését. Az adatszótár/séma megadja az attribútum modulok (elsődleges attribútum, másodlagos attribútum) formáját a leírt attribútumok szerint, az attribútumok típusát, formátumát és maximális hosszát. Az elsődleges attribútumok számára, a fentieken kívül, megnevezi a jellemzett entitás címkével kifejezett típusát.

5.      Az opcionális modulok közé a biztonsági modul és az átviteli statisztika modul tartozik

Az 5 minőségi modul, azaz a származás, helyzeti pontosság, attribútum pontosság, logikai konzisztencia, teljesség kifejezésére szolgáló modul típusok különböző formában és szinten alkothatják a minőségi leírást. A minőségi rekord tartalmazhat tetszőleges hosszúságú szöveges leírást, hivatkozhat tetszőleges számú attribútum rekordra, melyek a meghatározott minőségi attribútum értékeket tartalmazzák, illetve az idegen azonosítok felhasználásával tetszőleges számú egyedi objektum vagy attribútum rekord pontosságát is jellemezheti. A minőségi modulok egy vagy több rekord felhasználásával jellemezhetik az egész átviteli állományt vagy annak válogatott moduljait (például egy rétegét). Ez utóbbi esetben a válogatott modulok minőségi modulokhoz való hozzárendelését a katalógus/keresztreferencia modul tartalmazza.

A 7 térbeli objektum modul szolgál a térbeli objektumok átvitelére. Az objektumok jellemzésére helyzeti, kapcsolati és attribútum adatok szolgálnak. A helyzeti (koordináta) adatok a legtöbb modul rekordjaiban megtalálhatók a térbeli cím másodlagos mezőiben. A kapcsolatok rögzítésére a rekordokban elhelyezett pointerek (idegen azonosítók) szolgálnak. A külön modulokban elhelyezett attribútum adatokat idegen azonosítók kapcsolják a térbeli objektumhoz. A térbeli objektum modulok 3 főcsoportra oszthatók:

6.      A kompozit modul az FF kóddal jelzett összetett térbeli objektum leírására szolgál. Ez a modul nem tartalmaz koordinátákat, hanem csak mutatókat az őt alkotó, egy vagy több, tetszőleges struktúrájú - kompozit, vektor vagy raszter - objektumra.

7.      A vektor modulok csoportja 5 modulból áll és a koncepcionális modell 27 objektum típusa illetve altípusa leírására alkalmas. A pont-csomópont modul objektumai: pont, kódja NP, entitás pont, kódja NE, címke pont, kódja NL, terület pont, kódja NA, csomópont, síkbeli gráf, kódja NO, csomópont, hálózat, kódja NN. A vonal modul objektumai a következők: sztring, kódja LS, összeköttetés, kódja LQ, teljes lánc, kódja LE, terület lánc, kódja LL, hálózati lánc, sík gráf, kódja LW, hálózati lánc, nem sík gráf, kódja LY. A csoport következő modulja az ív modul, melyhez a következő objektumok tartoznak: körív, 3 pont középpont, kódja AC, elliptikus ív, kódja AE, folyamatos B-spline, kódja AU, szakaszos Bezier, kódja AB. A gyűrű modul objektumai: vegyes felépítésű gyűrű, kódja RM, sztringekből álló gyűrű, kódja RS, láncokból álló gyűrű, kódja RU, ívekből álló gyűrű, kódja RA. A csoport utolsó modulja a poligon modul a következő objektumokkal: G-poligon, kódja PG, gyűrűkből összetett GT-poligon, kódja PR, gyűrűkből álló univerzum poligon, kódja PU, láncokból álló univerzum poligon, kódja PW, gyűrűkből álló üres poligon, kódja PV, láncokból álló üres poligon, kódja PX.

8.      A raszter definíciós modul 4 objektum típus kódolására alkalmas, ezek a következők: szekvenciális réteg, direkt kódolás, kódja GI, soronként összefűzött réteg, direkt kódolás, kódja GJ, szekvenciális réteg hossztömörítő-kódolás, kódja GK, hossztömörítő kódolás cellánkénti attribútumokkal, kódja GM. Megjegyezzük, hogy a raszter objektumoknak még egy cella modulra is szükségük van, mely tartalmazza az oszlop és sorindex információkat illetve a cellák aktuális értékét (ez utóbbi helyettesíthető az attribútum rekordokra való hivatkozással is).

Bár mindössze 2 attribútum modul szolgál a leíró adatok átvitelére az attribútum átviteli mechanizmus igen rugalmas. Az elsődleges attribútum modul tulajdonképpen egy relációs táblázat, melynek fejléce az attribútum címkéket, sorai pedig az attribútum rekordokat tartalmazzák. Lényeges kikötés, hogy ebben a modulban minden rekordnak tartalmaznia kell azt az idegen azonosítót (pointert), mely megmutatja, hogy a rekord attribútumai melyik objektumra vonatkoznak. A gyűrűkön kívül valamennyi térbeli objektumnak lehet attribútuma. A másodlagos attribútum modul abban különbözik az elsődlegestől, hogy nem rendelkezik pointerrel. A benne található adatok az azonos oszlopok alapján kapcsolhatók az elsődleges modul táblázataihoz. Mindkét modul attribútum táblázatait (az oszlopok jelentését, címkéjét, formátumát, maximális hosszát, mértékegységét) az adatszótár/séma modul rekordjaiban kell meghatározni. Itt arra is lehetőség van, hogy hozzárendeljék az attribútum modul attribútumait valamely entitás típushoz. Lényeges követelmény, hogy mind az entitás típusok, mind az attribútumok esetében hivatkozni kell az adatszótár modulokban a meghatározást végző hatóságra. Ezen túlmenően az adatszótár/definíció moduljában minden entitás és attribútum típust részletesen meg kell határozni, hivatkozva a forrást biztosító hatóságra. Ez alól a szabály alól kivételt képeznek az SDTS második részében szabványosan definiált entitás és attribútum típusok. Ezeknél ugyanis a meghatározó hatóság rovatba SDTS kerül, míg az adatszótár/definíció moduljában a meghatározásokat nem kell elvégezni. Végül érdemes megemlíteni, hogy olyan adatmodell esetén, mely a szabványos objektum modulokkal nem írható le az adatmodellt attribútumokként kódolva lehet átvinni.

Bár az SDTS-t földrajzi és nem kartográfiai adatok átvitelére koncepcionálták a felmerült igények kielégítésére mégis 6 grafikus megjelenítési modult specifikáltak. A szöveg megjelenítési modul segítségével vihetők át a megjelenítendő szövegek. A vektoros objektumoknál már felsorolt speciális pont objektum a címke pont (kódja NL) szolgál a megjelenítendő szöveg referencia pontjául. A címke pont rekord többi mezője hivatkozik a kiírandó szövegre (mely egy attribútum modul almezejében található), a felírat tájékozására vagy a görbére, mely mentén a szöveget el kell helyezni. Maga a szöveg megjelenítési modul többek közt meghatározza a betűtípust, a betűk színét, magasságát, dűlését és a címke ponthoz viszonyított helyzetét. A betűtípus és szín specifikálása a betűtípus index modulra illetve a szín index modulra történő hivatkozással történik. A pont, vonal és terület objektumok megjelenítésére szolgálnak a szimbólum megjelenítési modul, vonal megjelenítési modul és terület kitöltés megjelenítési modul. Mindhárom modul tartalmaz megjelenítési lépték paramétereket és hivatkozást a szín index modulra. A szimbólum megjelenítési modul meghatározza a pont objektumok megjelenítésére szolgáló szimbólumok méretét és típusát. A vonal megjelenítési modul megadja a vonal vastagságot és vonal tipust. A terület kitöltés megjelenítési modul megadja a kitöltés típusát illetve sraffozásos vagy mintázatos kitöltés esetén a megkívánt minta index adatait. A szín index modul a többi modul számára szolgál hivatkozási alapként a kívánt szín vörös, zöld, kék (RGB) komponensei vonatkozásában, de lehetőség van szürkeségi értékek illetve nyomtatási színek (YMC) figyelembe vételére is. A betűtípus index modul a betűtípusokra szám vagy név formában hivatkozik. A hivatkozott számok illetve nevek az adatszótár/kiterjedés modul rekordjaiban vannak specifikálva. Mind a szövegek mind az egyéb megjelenítési modulok vonatkozásában ez a mechanizmus lehetővé teszi felhasználó specifikálta megjelenítési elem átvitelét.
5.16 ábra - a modul tipusok kapcsolatrendszere

Második rész: a szabványos entitás lista kialakítására tett kísérlet

Egyrészt azért, hogy az entitás típusokat és attribútumaikat ne keljen egyenként definiálni az adatszótár/definíció modulban, másrészt hogy az adatok több felhasználó által történő használata ne járjon értelmezési problémákkal az SDTS második része 200 entitás típus, 244 attribútum és több mint 1200 kapcsolódó kifejezés meghatározására tett kísérletet az alábbi struktúrában:

Ez a része a szabványnak nyitott abban a vonatkozásban, hogy különböző szakterületi bizottságok dinamikusan fejlesztik az eredetileg topográfiai és vízrajzi entitások körét.

Harmadik rész: az SDTS fizikai implementálása

A szabvány harmadik része azt írja le, hogy miként kell transzformálni a fizikai átvitelhez a logikai rekordok mezőit és almezőit egy meglévő általános célú adatátviteli szabvány - az ISO 8211 struktúrájába. Ez a szabvány alkalmas tetszőleges adathordozón illetve kommunikációs vonalon történő átvitel realizálására.

Az ISO 8211 rekordstruktúrája

Az ISO 8211 fájl "önleíró", ami azt jelenti hogy minden fájl tartalmaz egy szabványos rögzített részt, mely leírja a fájl második, változó részét.

Az ISO 8211 fájlt Adatleíró Fájlnak nevezik (angolul: Data Descriptive File, rövidítve DDF), mely rögzített részét Adatleíró Rekordnak (Data Descriptive Record, DDR), változó részét pedig Adat Rekordoknak (Data Records, DRs) hívják.

A rekordoknak egy vagy több mezőjük van, a mezők egy vagy több almezőből állnak. A mezőt úgy tekinthetjük, mint ami két részből áll: a leírásból és struktúrából melyeket a DDR tartalmazza, illetve adatokból, melyek a DR-ben foglalnak helyet.

Mind a DDR mind a DR rekordok három részből állnak (5.17 ábra).

5.17 ábra - Az ISO 8211 Adatleíró Fájl felépítése

Az első rész a "vezető" (leader) bár rekord típusonként különböző formában, de ugyanazt a funkciót látja el. A 24 bájt hosszúságú leader feladata, hogy leírja a rekord maradék részeit. Ennek keretében tartalmazza a rekord hosszát valamint a DDR és DR második része a címjegyzék (directory) egyes elemeinek hosszát.

A címjegyzék (directory) meghatározza a rekord minden mezőjének címkéjét (tag), hosszát és rekordon belüli relatív címét. A címkék belső mező nevek, melyek segítségével a DDR és DR-ek összekapcsolhatók.

A harmadik rész különbözik a DR-ek és a DDR között. A DR-ek harmadik része a tényleges adatokat tartalmazó "felhasználói adatterület" (User Data Area, UDA), míg a DDR harmadik része az "adatleíró terület" (Data Descriptive Area, DDA).

Az "adatleíró terület" valamennyi mező leírására szolgál és mezőnként az alábbi négy részből áll:

    1. a mező meghatározó rész hat bájtból áll melyek jelentése a következő:
      • a 0.-ik helyen áll a szerkezeti kód (0=elemi, 1=vektor, 2=tömb)
      • az 1.-ső hely a típus kódé (karakter, egész, valós, bináris, kevert, stb.)
      • a 2.-ik és 3.-ik hely mindig 0
      • a 4.-ik hely egy felhasználó definiált, nyomtatható mező vége jelet tartalmaz, mely rendszerint ";"
      • az 5.-ik hely egy felhasználó definiált, nyomtatható rendszer egység vége jelet tartalmaz, mely rendszerint "&"
    2. a mező név
    3. címkék, melyek a mezőt alkotó almezőket nevezik el
    4. valamennyi almező formátum specifikációja.

A 2. és 3. változó hosszúságú részeknek szabványos egység vége jellel (ASCII 31) kell végződnie. Mivel ez a jel nem nyomtatható ezért megjelenítési célból a felhasználó specifikálhat egy nyomtatható karaktert, mely rendszerint "&", hasonlóképpen mivel az adatleíró mező szabványos mező vége jele ASCII 30 és ez sem nyomtatható ezért helyette szintén specifikálható nyomtatható karakter, pld. ";".

Elemi mező értékek esetén nincsenek almezők és az adatleíró mező címke része üres. Vektoros struktúra esetén minden almezőnek van egy címkéje, melyeket a felsorolásban "!" karakter választ el egymástól. Tömbök címkézésére felhasználják a szorzás műveletét is, azaz, ha a tárolandó mátrix címkéi: , úgy jelölésük a címke részben: A!B!C*X!Y!Z. A *-al kezdődő címkék pld *X!Y annyiszor ismétlik önmagukat, amíg az adatok el nem érik a mező végét. Ilyen módon lehet a változó koordináta számot a vonal modulban implementálni.

A formátum specifikáció a típus mellett vagy megadja a hosszat, vagy az almező végét az egység vége jel jelöli. A szabványos típusjellemzők a következők: A - karakter, B - bináris, C - 0 és 1 karakterként értelmezve, I - egész, R - valós, S - lebegőpontos, X nem használt karakter pozíciók.

Az egész fájl címét a DDR-ben 0..0 kóddal jelölt mező tartalmazza, a 0..1 kód a rekord azonosító mezőt jelöli. Az ISO 8211 fájl szintjét a vezetőben (leader) kell specifikálni. Három színt áll rendelkezésre. Az első színt csak elemi struktúrákat és karakteres adatokat támogat. A második, leggyakrabban használt szinten minden struktúra és adat típus használható. A harmadik színt ezeken túl még a mezők közti hierarchikus kapcsolatokat is megengedi.

Azonos hosszúságú adatrekordok esetén az adatrekordokból az első kivételével a vezető és címjegyzék elhagyható. Az elhagyás tényét az első adat rekord vezetője hatodik pozícióján elhelyezett "R" betű rögzíti.

Az ISO 8211 lehetővé teszi bináris adatok átvitelét is. Bináris formátumban pontosan specifikálni kel a bitek hosszát, B(32) például egy 32 bites érték, mivel ilyenkor a mező- és egység vége jelek nem használhatók. Az adatnak kerek bájttal kel kezdődni, mely szükség esetén előre írt nullákkal állítható elő. Arról, hogy a bináris adatot hogyan kell értelmezni az SDTS erre a célra rendelkezésre álló almezői intézkednek.

Az [5] alapján írjunk fel egy rövid példát egy kinyomtatott ISO 8211 Adatleíró Fájlra (DDF), mely valamennyi társához hasonlóan egy Adatleíró Rekordot (DDR) és három Adat Rekordot (DR) tartalmaz. A könnyebb érthetőség kedvéért a fájlt átformattáltuk: sorokra bontottuk, a szóközöket ^ karakterrel jelöltük, az egység vége jelet &, a mező vége jelet pedig ; jelöli. Baloldalon, zárójelben közöltünk néhány magyarázatot, illetve az aláhúzott sorokhoz még külön szöveges magyarázatot is fűztünk.

Kétségtelen, hogy a DDF olvasása a formattálás ellenére sem túl szórakoztató. Próbáljunk meg egy kevés információt kibányászni a kódokból.

A 002212L^^^0600073^^^4404 DDR vezető a következőket jelenti:

Mind a DDR mind a DR címjegyzéke tartalmaz egy ATTP nevű címkét. Az ATTP-hez tartozó elemeket aláhúzással jelöltük a példában. A DDR-ben az ATTP címke 44 karakter hosszú és az adatleíró terület (DDA) elejétől 104 karakterre van. A megfelelő címke a DR-ben 11 karakter hosszú és a felhasználói adatterület (UDA) elejétől 18 karakternyire van.

Az ATTP címke leíró része a következőket tartalmazza:

    1. A mező vezérlő értéke 1600;&, ahol
      • 1 a vektor struktúrát kódolja,
      • 6 a vegyes adattípust jelenti,
      • ;& a nyomtatásban az egység és mezővége jelek helyettesítő karakterei;
    2. A mező neve PRIMARY ATTRIBUTES;
    3. Két almezője van, melyek címkéi PSAD és NAME;
    4. A PSAD formátuma rögzített hosszúságú (2) karakteres, NAME formátuma rögzítetlen hosszúságú karakteres.

A formátum felhasználásával dekódolhatjuk a hivatkozott almezők értékét az első adatrekordból:

    1. A mező első két karaktere 01, azaz ez lesz a PSAD almező értéke;
    2. A NAME almezőnek nincs előre megadott hossza, ezért végét a mező végződés jel mutatja, értéke pedig Missouri.

Az SDTS logikai struktúrájának ISO 8211-be történő leképezéséhez mindenek elött meg kell feleltetni a megfelelő struktúrák elnevezéseit:

SDTS

ISO 8211

Modul almező

Almező/elem

Almező név/mnemonik

Címke (label)

Mező név

Név

Mező mnemonik

Címke (tag)

Tartomány

Adattipus/formátum

A megfeleltetést praktikusan az SDTS harmadik részében található táblázat realizálja, mely valamennyi modul mező számára megadja a címkéket (tag), mezővezérlőket, neveket, címkéket (label) és formátumokat illető ISO 8211 specifikációt az alábbi formában:

Címke (Tag)

st00fuName (Hivatkozás az SDTS 1. rész paragrafusára)

[ ]|[n]|[m,n]

Címke(Label)&

 

Formatum;, ahol

 

Példaként lássunk egy konkrét specifikációt a hivatkozott táblázatból.

IDEN

1600;&IDENTIFICATION&   (See Part 1, 5.2.1.1)

[15]

MODN!RCID!STID!STVS!DOCU!PRID!PRVS!PDOC! TITL!DAID!DAST!MPDT!DCDT!SCAL!COMT&

 

(A,I,11A,I,A);

Példánk esetében az SDTS mező mnemonik kód "IDEN" volt, melyet a táblázat ISO 8211 mező címkére képez le. Az első SDTS almező mnemonik kód "MODN", ami az ISO 8211-ben az első almező címkére képződik le. A mező név "IDENTIFICATION" mindkét rendszerben mező név marad. Az SDTS-ben az első almező típusa karakteres, tartománya alfanumerikus karakterek, az ennek megfelelő ISO 8211 formátum a karakter.

Általában az SDTS-ben a nem ismétlődő mezők vektor struktúrájúak, míg az ismétlődő mezők tömb struktúrájúak. Lássunk erre is egy példát a hivatkozott leképező táblázatból.

SADR

2600;&SPATIAL ADRESS&

[m,3]

*X!Y!Z&

 

(3z); ahol z (I|R|S|B)

A példa a Vonal (Line) modul egy mezőtípusához, "Térbeli Címeknek" nevezett koordináta mezőkhöz tartozik. Mivel a vonalakban a koordináta mezők ismétlődnek ezt a második sor elején szereplő * jelzi. Az első sorban a 2 a tömb struktúrára utal. A vonalak váltakozó számú koordinátát tartalmazhatnak, ezt az egyik tömbdimenzióként megadott m mutatja. A formátum specifikációban z pedig azt jelenti, hogy több adattipus közül választhatunk. Esetünkben ezek a típusok: egész, valós, lebegőpontos, bináris.

A fizikai modellben egy globális modul rekord mezőit mindig egy ISO 8211 rekord képezi le. Hasonlóképpen egy ISO 8211 fájl egy globális modul rekordjait tartalmazza.

A többi modul esetén általában nincs ilyen megkötés és az SDTS megengedi, hogy az ISO 8211 rekordok egy vagy több modul mezőit tartalmazzák, illetve, hogy egy ISO 8211 fájl egy vagy több modulból álljon. Ennek ellenére az SDTS óv a kapcsolat nélküli modulok egybeolvasztásától és a gyakorlati adatátvitelt szolgáló Topológiai Vektor Profilban kiköti, hogy minden ISO 8211 fájl csak egy modult tartalmazzon.

Az ISO 8211 fájlok adathordozókra vitelét további szabványok írják le: ANSI X3.27 - mágnesszalag, ISO 9293 - hajlékony lemez (DOS), ISO 4341 - kartridzsok és kazetták, ISO 9660 - CD-ROM.

Ezzel a viszonylag részletes leírással azt szeretném elérni, hogy az érdeklődők legalább egy szabvány vonatkozásában az átviteli folyamat teljes spektrumát - a koncepcionális modelltől a fizikai modellig - áttekinthessék. Ha azonban valakinek még további ismeretekre van szüksége (pld. formátum transzformációt akar programozni), úgy ajánlom, hogy tanulmányozza át az eredeti szabványt, mely szerencsére az INTERNET-ről szabadon letölthető.


 
 

o        a következő részben folytatjuk a térbeli adatátviteli szabványok ismertetését

o        esetleg visszatérhet az előző részhez

o        illetve a tartalomjegyzékhez

Megjegyzéseit E-mail-en várja a szerző: Dr Sárközy Ferenc