Friday, December 10, 1999

Térinformatikai (adat) infrastruktúra (1)

Az ötödik fejezet utolsó tematikus részében megismerkedünk:

  1. az infrastruktúra és a térbeli infrastruktúra általános kérdéseivel,
  2. az USA NSDI-vel,
  3. a kanadai Geoconnections-szal,
  4. az infrastruktúra helyzetével az Európai Unióban, végül
  5. a hazai helyzettel.

Néhány szó az infrastruktúráról

Amikor hozzáláttam a könyvem tervezéséhez, ebben a fejezet-részben az archív térbeli adatbázisokról akartam írni. Azóta ez a fogalom kibővült, illetve megváltozott, ma már térinformatikai infrastruktúráról, illetve térbeli adatinfrastruktúráról beszélünk.

Az infrastruktúra szóval gyakran találkozunk, de mit is értünk alatta? Általános értelemben az infrastruktúra olyan eszközök, módszerek, rendszerek célirányosan működő együttese, mely transzparensen (a háttérből) támogatja az embert valamely (hasznos) tevékenységben. A lényeg abban van, hogy az infrastruktúra által biztosított feltételekkel nem kell törődnünk lényegi tevékenységünk végzésekor.

Hogy egy kissé világosabbak legyünk, lássunk néhány példát. A modern (városi) ember élete és munkája elképzelhetetlen a legfontosabb közművek szolgáltatásai: a villamos energia ellátás, a vízellátás, (a csatornázás, gáz, telefon, kábeltévé, melegvíz, táv hő, tömegközlekedés, stb.) nélkül. Fejlett infrastruktúra esetén, amikor bekapcsoljuk az áramot nem kell azon gondolkodnunk, hogy mikor lesz áramszünet, és mit csináljunk akkor, ha az áram szolgáltatás megszűnik, nem kell generátort, stabilizátort, üzemanyagot, stb. beszereznünk. Az infrastruktúra azonban legalább annyira szükséges a termelési tevékenységhez mint a magánélethez, ezért a gazdaság fejlődésének is elengedhetetlen feltétele a fejlett infrastruktúra. Figyelemre érdemes, hogy az infrastruktúra fejlesztésének prioritása van a gazdasági tevékenység fejlesztésével szemben, magyarul, nem lehet a gazdaság egyéb ágait eredményesen fejleszteni, ha előbb nem hozunk létre fejlett infrastruktúrát. Ez a szabály különben a társadalmi berendezkedéstől függetlenül érvényes.

Az ipari társadalmak létrejötte kiváltotta a szállítási igények fokozódását, a szállítási infrastruktúra létrehozásának igényét. Kiderült, hogy nem lehet gyáripart létrehozni anélkül, hogy ne gondoskodjanak a nyersanyag és késztermékek oda-, és elszállításáról. Mivel azonban az iparosodást izolált tőkések kezdeményezték közös szervezetük az állam feladatává tették a szállítási infrastruktúra felépítését. Így jöttek létre Európában az állami vasutak. Érdekes megjegyezni, hogy Amerikában, mivel a vasútépítés megelőzte az iparosítás beindulását a vasutakat államilag szubvencionált magán társaságok építették, de amikor a közúti szállítás feltételei megértek (megjelentek a megfelelő kapacitású teherautók) már iparosodott gazdaság mellett a közút hálózat létrehozását és üzemelését itt is a különböző színtű állami szervezetek biztosították.

Az információs társadalom létrejötte következménye, fejlődése feltétele a számtalan elemből álló informatikai infrastruktúra létrejöttének és rohamos tökéletesedésének.

Ennek az infrastruktúrának az első csírái még az ipari társadalom keretei közt alakultak ki, gondoljunk a telefonra, rádióra és televízióra. Arra azonban, hogy az informatika össztársadalmi méretben is meghatározó tényezővé váljon, szükség volt az elmúlt évtized rohamos fejlődésére a számítógépes és hálózati hardver és szoftver területén is. Az előbbiek mellett a fejlett informatikai infrastruktúra feltételezi, hogy az intézmények és egyének számítógépeikről transzparensen, gyorsan, olcsón vagy ingyen érhessék el a számukra szükséges (érdekes) adatokat. Ez pedig jelentős szabványosítási, adatgyűjtési, kezelési, szolgáltatási feladatokat igényel elsősorban az államoktól illetve államközi szervezetektől.

A térinformatikai infrastruktúra az informatikai infrastruktúrával nagyrészt közös elemeket használ. Amiben különbözik vagy specifikus az a különleges adatstruktúrája és adatszabványai, szoftverei és néhány, más terület által kevéssé használt periféria. Ha tehát a térinformatikai infrastruktúráról akarunk beszélni akkor alapvetően a térbeli adat infrastruktúráról kell szólnunk.

Amikor a hatvanas évek végén Kanadában megalkották a GIS-t (CGIS 1967-1972 ) digitális térbeli adat még nem létezett és a papír térképek digitalizálása minden konkrét feladat számára a GIS működésének szerves és volumenében döntő súlyú részévé vált. Ez a helyzet gyakorlatilag egy országban sem változott meg a 90-es évek elejéig. Igaz több országban (Anglia, Skandináv országok, NSZK, stb.) létrehoztak izolált digitális adatbázisokat, ezek elérése és fölhasználása azonban nehézkes és költséges volt s így nem orientált a kézi digitalizálásról való áttérésre. Ez a helyzet azt eredményezte, hogy a GIS terjedése nem tudott lépést tartani az általános információ technológiai fejlődéssel és voltak arra mutató jelek, hogy a tulajdonképpen még meg sem született GIS marginizálódik, egy szűk kutató csoport hobbijává válik. Az izolált gyakran duplikált térbeli adatbázisok létrehozása ugyanakkor jelentős pazarlást eredményezett.

Ezen a helyzeten kívánt változtatni az NSDI (National Spatial Data Infrastructure azaz Nemzeti Térbeli Adat Infrastruktúra) az USA-ban, mely Clinton elnök 1994 áprilisában kiadott 12906 számú rendeletében [18] vált a politikai akarat kifejezésévé.

Az Egyesült Államok Nemzeti Térbeli Adat Infrastruktúrája

A rendelet abból indul ki, hogy a számtalan különböző színtű (föderális, állam, megye) állami intézmény által végzett térbeli adatgyűjtés horribilis többlet kiadásokat okoz a költségvetésnek, e mellett a döntés előkészítési folyamatban kevéssé használják a térbeli adatokat. Ennek a helyzetnek a megváltoztatására a következő teendőket rendeli el:

  1. Megbízza az FGDC-t (Föderális Földrajzi Adat Bizottságot) az NSDI irányításával.
  2. Elrendeli az elektronikus, térbeli adat elosztó központ (NGDC) létrehozását, melybe minden ügynökségnek szabványos módon dokumentálnia kell tervezett adatgyűjtéseit illetve fokozatosan dokumentálnia kell már meglévő adatait is. A dokumentálási határidő lejárta után föderális ügynökség új adat gyűjtésbe csak akkor kezdhet, ha a kérdéses adat nem található meg az elosztó központban.
  3. Minden ügynökségnek egy éven belül nyilvános hozzáférést kell biztosítania térbeli adataihoz, bizonyos, a CIA és a Védelmi és Energiaügyi Minisztériumok által kijelölt felderítési illetve nemzetbiztonsági adatok kivételével.
  4. Az adat elosztó központ költségvetését a Belügyminisztérium biztosítja, az adatgyűjtő ügynökségek saját költségvetésből gyűjtik az adatokat, de azokat kötelesek az adat elosztó központ rendelkezésére bocsátani.
  5. Az FGDC felel az NSDI-hez szükséges szabványok kifejlesztéséért, a föderális ügynökségek csak olyan adatgyűjtésre fordíthatnak pénzt, mely garantáltan e szabványok alapján történik.
  6. Az NSDI keretében létre kell hozni a Nemzeti Digitális Geo-térbeli Adat Keret Állományt.
  7. Meg kell szervezni az adatnyerési partnerkapcsolatokat a célból, hogy az NSDI kompatibilis térbeli adatokat a föderális szervezetek és az állami, helyi és törzsi kormányzatok, a privát szektor és más szervezetek megosztott költségviseléssel gyűjtsék.

Bár megpróbáltam a rendelet szövegét tömöríteni és átfogalmazni, tisztában vagyok vele, hogy az így sem túl olvasmányos. Mégis foglalkoznunk kell vele, mivel ez az első olyan politikai döntés digitális korunkban, mely helyesen látja az állam feladatait a nyilvánosság minőségi térbeli adatokkal való ellátásában.

A rendelet az USA föderális jellegéből következően direkt módon csak a közvetlen alárendeltségű föderális vagy regionális szervezeteket utasíthatja, de a partnerkapcsolati pontja – igaz pénzáldozatok árán - lehetővé teszi, hogy a helyi adatgyűjtés is szabványos legyen és elsődlegesen a Keret Állományt gazdagítsa.

A Keret Állomány tulajdonképpen azoknak a különböző felbontású legfontosabb térbeli adatoknak a gyűjteménye, melyet a legtöbb felhasználó igényel valamilyen formában. A Keret Állomány nem csak adatokat tartalmaz, hanem támogatja az adatok továbbfejlesztését és felhasználását is. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a sokféle kétes megbízhatóságú adat között mindenki választhasson olyan megbízható alaptérképet, melyre egyéb tematikus adatait rátranszformálhatja. A Keret Állománynak három alap pillére van:

Az NSDI működését a felhasználó az Ellátó Központ (Clearinghouse) szolgáltatásain keresztül érzékeli.

Az ellátó központ több mint 100 adat szerver metaadatait felhasználva nyújt tájékoztatást a keresett adatok meglétéről. A lekérdezések eredményei rendszerint linket tartalmaznak magához a keresett adathoz is mely így a hálózatról közvetlenül letölthető. Ha a kérdéses adatállomány túl nagy, vagy kereskedelmi jellegű, úgy a közvetlen letöltés helyett a link egy megrendelő nyomtatványhoz vezet.

Az Ellátó Központ alapját az ANSI Z39.50-1995 (ISO 10163-1995) keresési – visszanyerési protokoll alapján működő szerverek biztosítják. A protokoll GEO elnevezésű profilja a térbeli metaadat szabványnak megfelelően került kialakításra. A csomópontok az úgy nevezett 'kapu (Gateway)' szerverhez csatlakoznak mely kapukat a kliens az Interneten keresztül ér el (5.115 ábra).

Először az NSDI központi keresési Web lapját kell megnyitni, majd kiválasztani az USA területén lévő 6 kapu közül (5.116 ábra) a felhasználóhoz legközelebbit, ezután kerülhet sor a lekérdezés valamelyik fajtájára.

5.115. ábra - az ellátóközpont architektúrája
5.116 ábra - az ellátóközpont kapui

Jelenleg is dolgoznak olyan szoftvereken, melyek lehetővé fogják tenni a virtuális csomópontok kialakítását (a tényleges csomópont-szervereken kívüli szerverek bevonását a keresésbe), illetve különböző felhasználó barát lekérdezési módszerek kialakításán.

A keresés megkezdéseként a következő lehetőségek között választhatunk: USA nevek, ország név vagy igényeinkhez alakított űrlap segítségével akarunk keresni. Mi ez utóbbi, legkorszerűbb módot választottuk.

A keresési űrlap első részében a földrajzi hely kiválasztásának módját kell megadni a lehetőségek: név – lista, térképen kijelölt terület, szélesség és hosszúság, az egész világ.

A második részben az érdeklődésre számot tartó időt kell megadni (minden idő, felhasználó által megadott intervallum vagy konkrét dátum).

A harmadik részben szöveges keresés vagy mező szerinti keresés között választhatunk.

Végül meg kell adnunk, hogy minden adatbázisban akarunk keresni vagy csak egy konkrétan megnevezett állományban.

Miután a fentiek szerint körvonalaztuk, hogy milyen kérdőívre van szükségünk megjelenik a kérdőív, melyen bejelöljük vagy megadjuk a földrajzi helyet, mezőnevet, dátum intervallumot, stb.

A következő lépésben listázza a válasz a keresett adatbázisokat és azt hogy talált-e a lekérdezésnek megfelelő állományt, ez utóbbiak élő linkként kék színnel jelennek meg és a szerver nevén kívül arról is informálnak, hogy hány kérdésünket kelégítő álomány van a szerveren. Ezután kattintással kiválasztunk egyet a kérdéses szerverek közül megjelennek az érintett állományok nevei, melyek teljes metaadat állománya megnyitható.

Az NSDI megvalósításának talán egyik legfontosabb komponense a szabványosítás. Az 45.3 pontban részletesen megismerkedtünk az SDTS adatátviteli szabvánnyal. Utaltunk rá, hogy folyamatosan új profilokat dolgoznak ki a szabvány számára. E mellett az NSDI számára kulcsfontosságú a metaadat szabvány, mellyel ugyan konkrétan nem foglalkoztunk, de a 30.5 pontban a WALIS projekt kapcsán viszonylag részletesen ismertettük a Nyugat Ausztrál metaadat szabványt, melyre az FGDC metaadat szabvány komoly hatással volt. A célból, hogy elképzelhessük, hogy a térbeli adatinfrastruktúra milyen sok kérdés szabványosítását igényli, részletes ismertetés nélkül közöljük a már jóváhagyott illetve szabványjavaslat formájában lévő még alakítható szabványok listáját.

Jóváhagyott szabványok:

Különböző stádiumban lévő szabványjavaslatok:

Remélem, hogy a fenti lista átfutása alapján belátjuk, hogy az általunk részletesebben áttekintett néhány szabvány csak mintának tekinthető a térinformatikai szabványosítás egészére.

Az NSDI továbbfejlesztése a rendszer regionális illetve globális kiterjesztésére irányul, mely globális kiterjesztést a GSDI rövidítéssel jelöli az amerikai irodalom.

A globális kiterjesztés alapgondolatát Albert Gore alelnök fejtette ki 1998 január 31.-i beszédében [19]:

„Meggyőződésem, hogy Digitális Földre van szükségünk. Bolygónk olyan többfelbontású háromdimenziós képviselőjére, melybe hatalmas mennyiségű georeferenciával ellátott adatot építhetünk be. Képzeljük el, hogy egy fiatal gyerek, mikor meglátogatja a Digitális Föld múzeumot a fejére helyezett sisak-diszplén úgy látja a földet, ahogyan az az űrből megjelenik. Adat kesztyűje segítségével ki nagyítja a látványt egyre nagyobb felbontásra térve rá, hogy meglássa a kontinenseket, régiókat, országokat, városokat, és végül magukat az egyedi házakat, fákat és más természetes és mesterséges tereptárgyakat. Miután rátalált bolygónk egy területére érdekeltté válik annak felfedezésében, hasonlóan egy repülő szőnyegen történő utazáshoz a háromdimenziósan megjelenített terep felett”

A program kidolgozását a NASA koordinálja, jelentős szerepet biztosítva benne az NSDI-t vezérlő FGDC-nek is.

Technikailag, a projekt legnagyobb kihívása a különböző forrásokból származó, különböző felbontású osztott adatbázisok integrálása. Talán még nehezebb annak a nem műszaki, szemléleti problémának a megoldása, hogy az adat tulajdonlás szemléletet az adat elérés szemlélete váltsa fel, hogy ahelyett, hogy termékekben gondolkoznak szolgáltatásokban gondolkozzanak, hogy a helyi tulajdonosi rendszerekben gondolkodást a globális nyílt rendszerben való gondolkodásra cseréljék [20].

Az NSDI nemzetközi tevékenysége alapvetően a már meglévő nemzetközi projektek támogatásában és felhasználásában, országok közötti technológia és adatcserében fejeződik ki. Külön érdeklődésre tarthat számot az amerikai kontinens regionális együttműködése, mely Állandó Bizottságát, Kolumbia javaslatára, 2000 februárjában próbálják meg létrehozni.

A kanadai GeoConnections (földrajzi kapcsolatok) projekt

A projekt meghirdetése 1998-ban történt. 1998 és 1999 során számtalan tanulmány készült, különböző színtű értekezletek zajlottak, pilote projektek készültek a meglévő térbeli adatok integrálására a rendszerbe.

A projekt főcélja az Kanadai Geo-térbeli Adat Infrastruktúra (Canadian Geospatial Data Infrastructure = CGDI) létrehozása. Amint már említettük a projekt tulajdonképpen induló fázisban van. A következő öt évre 50 millió dollár közvetlen költségvetési támogatás garantálja sikeres kibontakozását.

A rendszer létrehozását öt politikai alapelv határozza meg:

  1. A térbeli adatokat az év 365 napja 24 órájában elérhetővé kell tenni az Interneten az üzleti, kormányzati és állampolgári szféra számára;
  2. A Keret Állomány létrehozásával meg kell könnyíteni és gyorsítani az adatok integrálását a döntés előkészítési folyamatban és új információs termékek létrehozásakor;
  3. Az információnak meg kell felelnie a nemzetközi szabványoknak, elősegítve ezzel a kanadai geomatikai ipar szerepének növelését a nemzetközi piacon. Ezzel a ponttal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a kanadaiak az ISO/TC211 nemzetközi szabványosítási folyamat eredményeivel kívánják harmonizálni térbeli infrastruktúrájukat, ez azonban azzal jár, hogy a lassan készülő és gyakran inkonzisztens TC211 szabványtervezetek alkalmazása hátráltathatja az adatinfrastruktúra kifejlesztését;
  4. Partneri együttműködést kell szervezni a különböző kormányzati szintek, a magán szektor és az egyetemi kutató helyek között a térbeli információ varrat nélküli rendelkezésre bocsátása érdekében;
  5. Olyan támogató politika kifejlesztésére van szükség a kormányzat valamennyi szintjén, mely felgyorsítja a térbeli információ kommercializálását a magán szektor részéről és kifejleszti az elektronikus kereskedelmet és integrált szolgáltatási technológiákat.

A projektet egy Ottawában székelő titkárság irányítja, mely két bizottságnak a CCOG-nek (Canadian Council on Geomatics = Kanadai Geomatikai Tanács) és az IACG-nek (Inter-Agency Committee on Geomatics = Ügynökségközi Geomatikai Bizottság) van alárendelve.

A CCOG évente ülésező testület, tagjait 5 föderális minisztériumi ügynökség és a tartományok képviselői alkotják. Feladata a térinformatikai politika meghatározása. Az IACG 15 föderális minisztérium és ügynökség, a magán szektor szakmai szervezete valamint az akadémiai szféra képviselőiből áll. A bizottság elnöke a Kanadai Távérzékelési Központ vezérigazgatója.

A CSDI Keret Állományával kapcsolatban a konkretizálási viták még mindig folynak. Két részre bontják az Állományt: alap adategyüttesekre (core datasets), melyek az egész országot lefedik és mindenki számára elérhetők és a tulajdonképpeni Keret Állományra mely lehetővé teszi az egyértelmű georeferenciát, s ezzel támogatja a horizontális és vertikális térbeli integrációt. Amint látjuk ez a megfogalmazás lényegesen eltér az NSDI definíciótól.

Horizontális integráció alatt azt értjük hogy azonos méretarányban integráljuk az azonos területet ábrázoló rétegeket, vertikális integráció alatt pedig azt, hogy az egyik méretarányból áttérünk a másikba az integráció során.

Az integráció és méretarány leképezés kérdései, melyek elkerülhetetlenek a WEB-es alkalmazásoknál vetették fel azt a gondolatot, hogy a térbeli adatokra is alkalmazni kell, az általános információ technológiában már elfogadott adat raktár (data warehouse) koncepciót. A koncepció lényege, hogy olyan szubjektum orientált, tartós, idő variáns adatokat gyűjtenek össze, melyek tökéletesítik a kérdéses feladat elvégzését. Technikailag az adatokat nagyteljesítményű relációs adatbázis kezelő rendszerekben működtetik.

Esetünkben arra van szükség, hogy valamely területre vonatkozó, különböző adatbázisokban, különféle formátumban tárolt heterogén adatokból létrehozzunk egy konzisztens, integrált adat együttest, melyet különböző méretarányokban gyorsan lekérdezhetünk, megjeleníthetünk, elemezhetünk. Ilyen integrált térbeli adat raktárt dolgozott ki a Kanadai Katonai Kutatóintézet Geomatikai Munkacsoportja [21].

Ha tehát a térbeli adatok számára akarjuk a raktár koncepciót kiterjeszteni, úgy meg kell oldani, hogy a rendszer elérje a különböző formátumú, osztott adatbázisokban található adatokat és belőlük létrehozza és működtesse a relációs adatbázist. Ez utóbbiban az az újdonság, hogy a hagyományos GIS szoftverek térbeli adataikat rendszerint nem ebben a formában tárolták és üzemeltették, ami óriási rendszerek esetén nem működik.

A heterogén adatforrások elérését az OGDI API (alkalmazási programozói interfész) teszi lehetővé a GIS kliens alkalmazások számára. A lényeg az, hogy egyidejűleg, külön konvertálás nélkül érhetők el a közeli vagy távoli adatforrások az alkalmazásból. Az OGDI e mellett dátum és vetületi transzformációkat is lehetővé tesz. Maga az OGDI nyílt rendszer, melyet a felhasználó csoportok javaslataival állandóan fejlesztenek.

Az adatraktár főbb jellemzői a következők:

A legkritikusabb a megoldás szempontjából a különböző méretarányok gyors megjelenítése. Egyik lehetőség, ha egyidejűleg több méretarányban tárolják az adatokat. Ez a megoldás azért nem tűnik optimálisnak, mivel az adatok frissítését nehéz konzekvensen végrehajtani. Az idézett kutatás előre generalizált állományokkal biztosítja a gyors elérést.

A felhasználók a hálózaton keresztül vagy az OGDI segítségével érhetik el közvetlenül az adatraktár adatait, vagy CGI szkriptek segítségével egyszerű HTML dokumentumokban jeleníthetik meg a kiválasztott nézeteket jpeg vagy png képformátumokban.

Az infrastruktúra kialakításának egyik első lépéseként 1998-ban létrehozták a GEOEXPRESS 98 programot, mely célja, hogy a meglévő térbeli infrastruktúra erőforrásokat több projekt keretében úgy fejlessze tovább, hogy azok megfeleljenek a létrehozandó CGDI-nek.

A program első projektje a GeoGratis web és ftp. szerver szolgáltatás, melyről ingyen letölthetők a kanadai földrajzi adatok.

A következő NFIS projekt az erdészeti információs rendszert szolgáló térbeli adatraktár kialakítására irányul.

A harmadik projekt a térbeli geológiai adatok hálózati elérését célozta meg.

A következő projekt összekapcsolja a térbeli és nem térbeli bányászati információt.

Az utolsó projekt a CEONet hálózati ellátó központ (clearinghouse) fejlesztését és új címekkel való kiegészítését célozta meg.

A Kanadai Geo-térbeli Adat Infrastruktúra létrehozása még csak tavaly kezdődött. Kíváncsian várjuk újabb eredményeiket.

Földrajzi Információs Infrastruktúra az Európai Unióban

Az NSDI elrendelését követő évben az Európai Unió is kibocsátott egy vitaanyagot GI2000 főcímmel [22]. A dokumentum elemzi, hogy miért van szükség Európában földrajzi információs infrastruktúrára, mik az előnyei Európának ebből a szempontból és mik hátráltatják ennek létrehozását. Mivel 4 év alatt Európai szinten nagyon kevés történt, talán érdemes megemlíteni a dokumentumban említett előnyök mellett az akadályokat is. Először az előnyök:

Lássunk ezután néhányat a felsorolt akadályok közül:

A fenti akadályokat kiegészíthetjük még néhány további problémával. Talán a legfontosabb a kifejezett politikai akarat hiánya. Amikor az Európai Bizottság igényelt valamely konkrét feladathoz folyamatos, egész Európára kiterjedő térinformatikai adatokat azt meg is csinálták. Ilyenek például a CORINE felszínborítási adatok egész Európára. A később kommercializált 1:10000 felbontású gépkocsi navigációs út adatok szintén európai kiterjedésűek, a projekt beindításakor a nyolcvanas évek végén, a kísérleti állományok létrehozását uniós támogatású projektekből finanszírozták.

Az Európai Földrajzi Információs infrastruktúrával kapcsolatban meg kell említenünk a MEGRIN (Multipurpose European Ground Related Information Network) csoportot, melyet 1993-ban hozott létre a tag és társult országok állami térképész szolgálatait tömörítő CERCO (Comité Européen des Responsables de la Cartographie Officielle) 17 tagországa a 30 közül. A két szervezetet 2001 január elsejével EuroGeographics néven egyesítették.

Alapfeladatként a tagországok azt tűzték ki a MEGRIN felé, hogy bizományosként kereskedjen földrajzi adataikkal, és a forgalom növelése érdekében állítson össze egy címjegyzéket a beszerezhető adatokról. E kereskedelmi feladat mellett a MEGRIN közreműködött az összeurópai 'varrat mentes' adminisztratív határokat tartalmazó digitális állomány a SABE létrehozásában, illetve a PETIT nevű tanulmány megalkotásában. A PETIT azt vizsgálja, hogy mennyiben megfelelő az amerikai katonai térképészet, a NIMA által 1996-ban definiált első szintű VMap nevű közepes felbontású (1:250 000) digitális topográfiai térképmű az Európai Földrajzi Információs Infrastruktúra alaptérképének.

Jól illusztrálja, hogy még csak az európai térbeli infrastruktúra kialakításának kezdetén tartunk, hogy az EU 5. Kutatási Keretprogramjába (1998-2002) is javasolták 'az információs társadalom technológiái' elnevezésű tematikus program kereszt program akciós vonalaként az Európai Földrajzi Információs Infrastruktúrát.
Tulajdonképpen arra volna szükség, hogy megfelelő felhatalmazással (mandátummal) és költségvetéssel olyan szervezetet hozzanak létre, mely jogosult a nemzeti ügynökségektől a szabványosított adatállományokat beszerezni és a hálózaton a felhasználók rendelkezésére bocsátani. Ez azonban csak akkor valósítható meg, ha a nemzeti állományok szabványosítottak lesznek, a forgalmazást pedig a kereskedelmi síkról a szolgáltatási síkra terelik.

Az, hogy regionális szinten a térbeli adatinfrastruktúra még nem ért el az USA-hoz hasonló eredményeket nem jelenti azt, hogy nemzeti szinten is általános az elmaradás.

Portugáliában 1990-ben kezdte meg a CNIG nevű, e célból alapított, kutató intézet a SNIG-nek nevezett nemzeti földrajzi információs infrastruktúra létrehozását. Ennek az állampolgári hozzáférést biztosító GEOCID nevű szegmensét 1999 június 25.-én nyitotta meg a közmunka, tervezés és területi adminisztrációs miniszter. A GEOCID Internet hozzáférést biztosít minden állampolgárnak az egész országot lefedő digitális ortofotó térképhez, melyet 1995-ös repülésű, 1:40 000 méretarányú színes infravörös filmre készült felvételekből készítettek. A kiválasztott képek megtekintése ingyenes. Professzionális alkalmazásra a GIS kompatíbilis formátumú képeket a SNIG árulja elektronikus módon (ez tehát már nem ingyenes).

Megtekinthetik az állampolgárok ezen kívül az 1:25000 méretarányú alaptérkép kisfelbontású képét, valamint az építési övezeti tartalommal ellátott városi rendezési terveket is.

A rendszert kipróbáltam és ahogyan az 5.117 ábrán láthatjuk, eredményesen. Azt, hogy milyen helyről keressük a képet egy LANDSAT felvételre kattintva jelölhetjük ki kétszeri közelítéssel. Valószínűleg nevet is beírhatunk, de portugál nyelvi hiányaim miatt ezt nem próbáltam meg. Megválaszthatjuk a megjelenítendő kép formátumát (jpeg vagy MrSid) és pixel méretét, valamint beindíthatunk egy színező programot, végül többszöri rákattintással eredeti méretre (100 % zoom) hozhatjuk a képet.

5.117 ábra - kiválasztott terület ortofotója a GEOCID rendszeren

A magyar térbeli adat infrastruktúra

A hazai szakemberek is viszonylag hamar rájöttek arra, hogy a számítógépesítés rohamos fejlődése előbb vagy utóbb új, digitális termékeket fog igényelni a térkép előállítóktól. Ennek a felismerésnek a szellemében a MÉM OFTH kutatási főosztálya a 70-es évek második felében meg kezdete a Földmérési és Térképészeti Adatbank koncepció kidolgozását.

A kutatás keretében kidolgozták azokat a technológiákat, melyekkel földi úton, digitalizálással, esetleg fotogrammetriával digitális földmérési alaptérképeket lehet létrehozni. Az adatnyerési technológia fő bázisa a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat (BGTV) volt, míg a digitális adatok (térképek) tárolásával és terítésével az Állami Számítógépes Szolgálatot bízták meg. A koncepció realitását pilote projektek segítségével igazolták, létrehozva Szeged, Győr, néhány budapesti kerület, Gödöllő, Letenye, Füzesabony digitális földmérési alaptérképét.

A kutatás abból az ez időtáj divatos feltételezésből indult ki, hogy ha a nagyméretarányú térképek digitálisak, akkor a kisebb felbontású térképek azokból már levezethetőek. Mivel kutatási projektről volt szó ekkor még országos megvalósítási terv nem került szóba.

1984-ben a szerző az MTA X. osztály Geodéziai Tudományos Bizottságában beszámolt a digitális térbeli adatok létrehozásának szükségességéről és a vita eredményeképpen megbízást kapott arra, hogy egy albizottság élén javaslatot tegyen a térbeli infrastruktúrát létrehozó kormányprogram beindítására. A konkrét javaslat alapját az a tanulmány képezte, melyet a BME Geodéziai Intézete dolgozott ki a szerző vezetésével a KSH és a MÉM OFTH közös megbízása alapján 1988-ban [23][24].

A koncepció meghatározta az alap adatállományokat, adatgyűjtési módszerüket, telepítésüket, az adatgyűjtés ütemezését, és a főbb felhasználási területeket. Lényegében mai értelemben vett térbeli adatinfrastruktúra létrehozására irányult, két különbséggel: digitális adatátvitellel ugyan foglalkozott, de az Internettel még nem, a szabványosításra pedig viszonylag kis hangsúlyt fektetett.

A koncepció alapján az MTA elnöke megkereste Németh Miklóst a minisztertanács elnökét, aki 1990 január 25.-én írt válaszlevelében döntött a 10-40 milliárd forintosra becsült kormányprogram beindításáról és utasította a Földművelésügyi és Honvédelmi Minisztériumokat az előkészületek megkezdésére. 1990 tavaszán a földművelésügyi miniszter kiadta a program beindításáról szóló rendeletét.

Ha megfigyeljük a dátumot az megegyezik a portugál Földrajzi Infrastruktúra program indításával.
Nálunk azonban választások következtek és az új kormány egyszerűen nem akart tudni a korábbi intézkedéseiről. Nem azt mondták, hogy ez rossz, vissza kell vonni vagy meg kell változtatni, hanem egyszerűen úgy csináltak mintha a rendeletek elvesztek volna.

A következő években a témát érintően néhány általában izolált program indult. A katonai térképészet elkészítette az 1:50000 méretarányú digitális térképet és a 10 m-es felbontású digitális magasságmodellt, a polgári térképészet beindította a Nemzeti Kataszteri Programot, megalkotta a DAT szabványt és az azon alapuló szabályzatokat, létrehozta és bevezette a állományok kezelésére és felújítására szolgáló földhivatali technológiát – a TAKAROS rendszert. Az OMFB pályázatok elősegítették, hogy több városban és településen olyan városi térinformatikai rendszerek jöjjenek létre, melyek alaptérképe konform a földmérési alaptérképpel.

Az első átfogó javaslat a térinformatikai infrastruktúra megteremtésére 1990 után 1997 X. 15.-én jelent meg az Informatikai és Távközlési Kormánybizottság 13/1997.(X.15) számú határozata formájában. Ez a határozat többek közt elrendelte a Nemzeti Térinformatikai Stratégia kidolgozását 1998 júniusi határidőig és az Országos Térinformatikai Adatház (clearinghouse) létrehozását és annak első lépcsőjeként a metaadatbázis megtervezését és beüzemelését 1998 áprilisáig. Talán nem is kell elmondani, hogy mivel 1998 júniusában új kormány alakult, nemzeti térinformatikai stratégia továbbra sincs, a metaadatbázis vonatkozásában azonban jobb a helyzet. A METATÉR elnevezésű szerveren az NSDI-vel kapcsolatban már ismertetett Z39.50-es protokollra támaszkodva végezhetjük a keresést. Első ránézésre a hivatkozott WEB cím egyik elágazása 'fogalomtár' néven tulajdonképpen magyar metaadat tartalmi elő-szabványnak tekinthető. A valóságban azonban különböző adatbázisokban történő kereső programot tartalmaz, minden szöveges magyarázat nélkül. A 'keresés' linkre kattintva megpróbáltam a földrajzi kiterjedés szerint is keresni, de ez sem hozott gyors sikert. Ahhoz, hogy használni lehessen jelentősen fel kellene gyorsítani és néhány magyarázat sem ártana.

Evvel az 5. fejezet tartalmi részének végére jutottunk. A következő fejezetben megpróbálunk megismerkedni néhány szoftverrel az alkalmazás orientált programozás lehetőségeinek felhasználásával.

(1) A tanulmány része az OTKA T 030643 témaszámon folyó kutatásnak.

·        a következő részben, az 5. fejezet befejezéseként megismerkedhet a felhasznált irodalommal (ha a hivatkozás INTERNETES, úgy rendszerint megadtam a linket a tárgyalás során is)

·        esetleg visszatérhet az előző részhez

·        illetve a tartalomjegyzékhez


Megjegyzéseit E-mail-en várja a szerző: Dr Sárközy Ferenc