A GIS AZ EZREDFORDULÓN1

Dr Sárközy Ferenc

BME Általános Geodézia Tanszék 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3 Központi épület, mf. 16

E-mail: sarkozy@altgeod.agt.bme.hu

1. Bevezetés

A Földrajzi Információs Rendszereket a hetvenes évek közepén, vagy inkább a végén kezdték a gyakorlatban is alkalmazni. Ez az időpont mintegy tíz évvel később volt annál korszaknál, amikor az új tipusú integrált adatbáziskezelő rendszerek, összekapcsolva az ügymenet automatizálás egyéb rendszereivel, világszerte megkezdték hódító útjukat a gazdasági élet, adminisztráció és termelői szféra számtalan területén. A GIS általános elterjedésére mind a mai napig hatással van a startnál elszenvedett időveszteség.

Számtalan érvet ismerünk a kezdeti hátrány magyarázatára. Legtöbbet a hatvanas évek szerény hardver feltételeit említik, különös figyelemmel a számítógépes grafika későbbi kialakulására. Másodszor, figyelemre méltó az ellentét a térbeli adatok nagyságrendje és az akkor rendelkezésre álló szűk tárkapacitások és alacsony adatátviteli sebességek között. Mindezek ellenére a késés elsődleges okai, melyek még ma is hatnak, pénzügyi, és bármily furcsán is hangzik, nevelési-oktatási természetűek. Az alfanumerikus adatbázisok és a nem térbeli információs rendszerek fő mozgató erői a pénzügyi, üzleti élet szereplői voltak. Tekintettel azoknak az adatoknak a természetére, melyekkel ezek a szektorok dolgoznak a térbeli vonzatok gyakran fel sem merülnek. Természetesen, a jelenségeknek, melyeket ezek az adatok leírnak többségükben van térbeli oldala, de még akkor is ha ezeket figyelembe veszik megelégszenek a durva adatnyerési és kiértékelési modellekkel. Másként szólva a felhasználók nem tudták és ezért nem is igen izgatták magukat azzal, hogy miként befolyásolja a térbeliség adataikat, s hogy miképpen vehetnék a térbeli hatásokat figyelembe.

A térbeli hatások ilyetén kezelését úgy is felfoghatjuk mint a közgazdászok és menedzserek hiányos földrajzi képzettségének, valamint a megbízható digitális térbeli adatok hiányának következményét. Kiegészítésként még meg kell jegyeznünk, hogy a térbeli adatok előállítása költség és időigényes folyamat, melyben a ráfordítások csak hosszú távon térülnek meg.

A fenti körülmények azt eredményezték, hogy a térbeli információs rendszerek fejlődése az általános információs rendszerektől függetlenül ment végbe. Az első tengerentúli rendszereket a természeti erőforrás gazdálkodás céljaiból hozták létre, és ez az alkalmazási terület erős hatással volt a létrjövő GIS szoftverek általános eszközrendszerére. Habár az elmúlt évtized végére a legtöbb működő GIS a vagyon leltárak (kataszteri rendszerek, üzemi rendszerek) illetve közmű üzemek (víz, elektromosság, stb.) céljait szolgálta, a szoftver termékek legfeljebb úgy tükrözték ezt a helyzetet, hogy állandóan növekedtek, és minden új alkalmazás szülte igényt igyekeztek felvenni rendszeresített függvény készletükbe. Azaz amint ezt 1989-ben (Sárközy 1990) megállapítottam, egyértelmű trendet figyelhettünk meg a különböző szoftverekben a függvény készlet, konkrét alkalmazásoktól független, uniformizálására. A szoftver növekedése csak úgy állítható meg, ha képesek vagyunk választ adni arra a kérdésre, hogy vajon van e létjogosultsága az általános GIS szoftvernek, s még ha igennel is válaszunk, akkor is korlátot kell szabnunk az általánosságnak.

Természetesen ezeket a határokat nem tekinthetjük statikusnak mivel igen sok tényezőtől függnek; mindenek előtt attól, hogy mennyire illeszkedik be a térinformatika az információ technológia általános rendszerébe.

A külső feltételek mellett a GIS fejlődését jelentős belső okok is motiválják. Még azt is állíthatjuk, hogy a belső felődés hatással van a rendszer koncepciók flexibilitására a külső feltételek figyelembe vételénél. A továbbiakban mind három összetevőt kissé részletesebben elemezzük.

2. A belső fejlődés elemei

Minden GIS legfontosabb alapköve az adatmodell. A szoftver minden vonatkozásban szorosan függ tőle. Példaként említhetjük a hibrid rendszereket, melyek duális adatmodellel rendelkeznek, vagy említhetjük a modellező képességet vagy a dimmenzió bővítést, melyek szintén szoros kapcsolatban vannak az adatmodellel. Másfelöl az információs környezet hatása a GIS fejlődésére szintén a az általánosan elterjedt adatmodell függvénye. Éppen ezért logikusnak látszik, hogy a GIS belső fejlődési tendenciáinak elemzését az adatmodellekkel kezdjük.

2.1 Koncepcionális GIS adatmodellek

A GIS a 4 dimenziós valóság tárgyait és jelenségeit 2 vagy nagyon ritkán 3 dimenziós szerkezetekbe képezi le. Annak a szerkezetnek a tipusát, melyet egy konkrét rendszer használ adatmodellnek hívják. Legalább két színtet különböztethetünk meg a leképezés folyamatában: a koncepcionáli modellezést, valamint az adatmodell információs technológiai eszközökkel történő megvalósítását (implementálását). A koncepcionális színten a valós világot egyszerű objektumokkal, összetett objektumokkal, függvény terekkel és (rendszerint rács alakú) interpolációs alakzatokkal modellezhetjük.

Az egyszerű objektumok 2 dimenziós esetben olyan pontok, vonalak területek (poligonok), 3 dimenziós estben az előbbieken túl még felületek és testek, melyek tetszőleges számú konstans attribútummal (tulajdonságjellemzővel) rendelkeznek. A koncepció leglényegesebb feltételezése, hogy az egyszerű objektum homogén.

Ha összetett objektumokról beszélünk, olyan tárgyakra gondolunk mint a házak, gyárak, utak, közművek, stb., melyeknek részeik vannak és maguk a részek is továbboszthatók. Az összetett objektumnak azonossága (identitása) és néhány közös attribútuma van, de a részeinek szintén vannak attribútumai és ezek részről részre változhatnak. A modell elvi alapjait Berg teremtette meg a hipergráf elmélettel (Berg 1973), melyek földrajzi alkalmazást célzó továbbfejlesztését Bouillé számtalan cikkben publikálta, pld. (Bouillé 1987).

Ha valamely jelenség értékét a figyelembe vett hely függvényében változtatja akkor a változó attribútumot két-, vagy háromdimenziós függvény tér felhasználásával képezzük le. Ha arra vagyunk kiváncsiak, hogy a különböző jelenségek ugyanazon régióban hogyan hatnak egymásra, úgy a jelenségeket függvény terekkel modellezhetjük.

Az egyszerűbb feldolgozás kedvéért a függvényteret a változó attribútum interpolált (közelített) értékeivel helyettesíthetjük. További előnyöket nyerünk, ha az interpolációt szabályosan elosztott térbeli pontokban, például szabályos rácson végezzük.

2.2 Implementációs modellek

A koncepcionális adat modellek realizálásakor több gyakorlati adatmodellt hoztak létre. Ezek többsége ugyanazt az egyszerű objektum tipusú koncepcionális adatmodellt valósította meg különböző eszközökkel.

Gyakorlati szempontból az egyszerű objektumokat vektoros és raszteres eszközökkel is modellezhetjük. Ezen a helyen célszerű egy rövid magyarázatot fűzni a raszteres implementációs modellhez, hogy elkerülhessük azokat a félreértéseket, melyek több szakkönyvben (pld. a jól ismert NCGIA Core Curriculumban (NCGIA 1989) is) e téma kapcsán gyakran megjelennek.

Eredetileg a raszteres rendszerek a koncepcionális rács modell közvetlen implementálását célzó gyakorlati modellekként keletkeztek. Említsük meg, hogy a koncepcionális modell szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a függvényértékek a rácspontokban szórt pontokból való interpoláció, közvetlen mérés, vagy meglévő rekordokban történő válogatás eredményei. A lényeg az, hogy a modell felbontása csak az adatnyerés sűrűségétől függ, az attribútum értékek intervalluma pedig a leképezett jelenséget leíró függvény értéktartományától. A durva (ritka) adatnyeréssel magyarázható, hogy a korai raszter rendszerek alkalmatlanok voltak a nagy helyzeti pontosságra valamint a nagyszámú attribútum kezelésére, melyet az egyszerű objektum tipusú koncepcionális modell implementálása megkövetel. Természetesen műszaki szempontból (tárkapacitás, futásidő) nem célszerű nagypontosságú, ritkán elhelyezkedő, pont tipusú objektumokat raszter rendszerben implementálni.

A 2 dimenziós, egyszerű objektum tipusú koncepcionális modell klasszikus és mindmáig legjobb implementációs modelljét a 70-es évek közepén az ESRI valósította meg ARC/INFO nevű termékében. Ez az úgy nevezett 'georelációs' adatmodell két fő részből áll. A földrajzi (geometriai) adatok topológiai vektor struktúrába szervezetten hierarchikus adatbázisban kerülnek tárolásra. A leíró adatok szervezése kezelése és tárolása relációs adatbázisban történik. Egy-egy objektum geometriai és leíró részét azonosító számok kapcsolják össze. A rendszer az egyszerű objektum koncepciónak megfelelően használja a réteg szemléletű síkbafeszítést.

A 3 dimenziós területen a GIS szoftver fejlesztés egyelőre nem mutatott fel kiemelkedő eredményeket. A létező programok a rács koncepcionális modell megvalósítására a voxel módszert alkalmazzák. Nagyobb fejlődésről tesznek tanulságot a CAD szoftverek. A határleírási, de még inkább a konstruktív test geometriai implementációs modellek az összetett objektum koncepcionális modell realizálása felé vezetnek. A dimenzió bővítésről további részletekkel szolgál a (Sárközy 1994) tanulmány.

A nyolcvanas évek végétől kezdődően a hibrid adatmodellek gondolata a kutatás területéről fokozatosan átment a valós rendszerekbe (Fritsch 1988). Ennek az új modellnek nem csak gyakorlati de elvi előnyei is vannak.

A modell létrejöttének kiinduló pontja az a tény volt, hogy a beszerezhető térbeli, digitális, raszteres adatok mennyisége rohamosan nő. Igen sok esetben, legalább is a fejlett térbeli infrastruktúrával rendelkező országokban, raszteres és vektoros állományok is rendelkezésre állnak ugyanarról a területről. A hibrid rendszerekben mindkét adattipust felhasználjuk s így részesülünk az egyes struktúrák előnyeiből. A raszteres állományokat, vektoros állományokat és attributív álományokat külön-külön tárolják olyan struktúrákban, melyek leginkább kielégítik a kérdéses tipus követelményeit. A műveleteket abban a tipusban végzik, mely leginkább alkalmas a kérdéses feladatra, alkalmazva az operáció előtt és után, a szükséges vektor-raszter, raszter-vektor átalakító rutinokat.

Az elmondott színtig a hibrid adatmodellre csak mint implementációs eszközre tekinthetünk, mely tökéletesíti az egyszerű objektum tipusú koncepcionális modell realizálását. Elvi jelentőségű azonban, hogy a modell alkalmas a függvény tér koncepcionális modell rács variánsának implementálására is, ezért megfelelő feltétetelek fenállása esetén felhasználható a tudományos térbeli analízisre.

Az összetett objektum tipusú koncepcionális adatmodell megvalósításához jelentős segítséget biztosít az objektum orientált módszer. Bár a módszer elnevezését illetőleg gyakran találkozunk bizonyos szkepticizmussal (Bouillé 1994) kétségtelen, hogy olyan hatékony módszerről van szó, mely lehetővé teszi, hogy tökéletesebben modellezzük a valós világ bizonyos tárgyait.

Az objektum orientált módszer segítségével mind az egyszerű mind pedig az összetett objektum tipusú koncepcionális modell implementálható. Különösen az összetett objektum tipusú modell esetén mutatkoznak meg a módszer előnyei.

Az objektum orientált implementálás esetén nem kell az objektumokat rétegekbe szervezni, ugyanakkor a rendszer lehetőséget nyujt hierarchikus halmazok kialakítására. A módszer alkalmazása esetén a munkaterületen (angol szóval region) található valamennyi objektum illetve objektum csoport közvetlenül érhető el és a rájuk illetve köztük deklarált műveletek elvégezhetők.

Az objektum orientált eljárás tulajdonképpen mint programozási elv jelent meg olyan programozási nyelvekben mint a Simula, C++, Flavors, Smalltalk-80, Eiffel, stb. A módszer teljes erejének kibontakozásához arra is szükség volt, hogy maga az adatbázis is objektum orientált elvek alapján szerveződjön. Az ezt a célt szolgáló fejlesztések olyan adatbáziskezelő nyelvek és hátterükben álló adatbáziskezelő rendszerek kialakulásához vezettek mint pld. a GemStone és a SIM (Parsaye 1989). Már itt meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy az objektum orientált adatbáziskezelő rendszerekkel szerzett tapasztalatok még igen szerények a relációs adatbázis kezelő rendszerekkel összehasonlítva és ez az oka, hogy a nagy szoftver gyártók egyelőre még idegenkednek az új adatbázis tipusra való átállástól. Ezzel magyarázható, hogy amint azt a későbbiekben látni fogjuk, még az objektum orientált GIS-ek is rendszerint hagyományos adatbázisokban tárolják az adatokat.

Az objektum orientált módszer (object oriented approach) négy alapvető tulajdonsággal rendelkezik.

Az első tulajdonság a 'becsomagolás' (encapsulation). Ez a fogalom azt jelenti, hogy a módszer az elemi objektumot akár csak az elemi objektumokból létrejövő csoportokat (részhalmazokat) és osztályokat (halmazokat) mint adatok és művelek együttesét definiálja. Az 1. ábrán a becsomagolás eredményeképen létrejövő objektum fogalmat illusztráltuk.

1. ábra

A módszer sajátos szóhasználatában a műveletek illetve eljárások 'módszerek' (methods) nevet kaptak, míg a műveleteket kiváltó címzett utasításokat illetve eljárásokat 'üzeneteknek' (messages) hívják. Az üzenet megkeresi a címben szereplő objektumot, mely módszerei a felkérés hatására müködésbe lépnek, és szükség esetén új üzenetet küldenek egy másik objektumhoz stb. A folyamat mindaddig folytatódik míg a komplex művelet végre nem hajtódott.

Mivel azonban valamennyi elemi objektum (instance) gyakran azonos módszerekkel történő becsomagolása fölöslegesen megduzzasztaná a programot az objektum orientált nyelvek a halmaz elméletből kölcsönzött absztrakt hierarchikus adattipusokba szervezik az elemi objektumokat. Ezek a csoportok az osztály (class), csoportok (subclasses) és végül maguk az elemek (instances).

A objektum orientált módszer második alapelve az öröklődés (inheritance). Az öröklődés azt jelenti, hogy a magasabb hierarchia színthez kapcsolt módszerek és adatok öröklődnek az alsóbb színteken, hacsak valamely elemhez nem kapcsolunk egy azonos nevű módszert Ez utóbbi esetben ugyanis az elemhez címzett és a kérdéses magasabb színten is defineált módszert kezdeményező üzenet hatására mindíg az alacsonyabb színten ujradefineált módszer lép akcióba. Az öröklődés nem csak egy 'őstől' de több őstől is lehetséges. Ez az úgy nevezett többszörös öröklődés.

A közös információ felhasználásának az öröklődéstől eltérő módszerét választották az úgy nevezett prototipus (prototype) rendszerek. Ezek a rendszerek nem különböztetik meg az osztályt és a az elemet, azaz nem alkalmazzák a hierarchiát. Bármely objektumot válszthatunk prototipusnak. Ha a kiválasztás megtörtént a többi objektumot összehasonlítjuk a kiválasztott prototipussal és azonos tulajdonságaikat delegáljuk a prototípusban már tárolt tulajdonságokhoz, az eltérő tulajdonságokat pedig objektumonként tároljuk. A hierarchikus és a prototípus szemlélet gondolati különbsége abban áll, hogy az előbbi előzetesen végzi el az absztrakciót az osztály hierarchia kialakításakor még az előtt, hogy az egyedi objektum elemek installálásra kerülnének, az utóbbi az installált konkrét objektumból kiindulva végzi a generalizálást, meghatározva a közös illetve változó elemeket. A vizsgálatok azt mutatják (Parsaye 1989), hogy a prototipus rendszerek tár igénye kisebb, futásideje viszont hosszabb mint a hierarchikus rendszereké. A legújabb kutatások szerint a prototipus elv összekapcsolva a hypergráf adatmodellel komoly lehetőségeket rejt magában a közmű hálózatok mint sokszorosan összetett objektumok implementációs modellezésében (Bouillé 1994/a).

Harmadik alapelvként az objektum azonosságát (object identity) említjük. Ez a fogalom azt jelenti, hogy bármilyen transzformációnak is van az objektum alávetve, neve nem változhat meg.

Az utolsó alapelv a polimorfizmus (polymorphism) (Aybet 1994), magyarra többalakúságnak fordíthatnánk, arra a hasznos tulajdonságra utal, hogy az objektum orientált rendszerben egy és ugyanaz az utasítás részleteiben különböző műveleteket eredményezhet attól függően, hogy melyik objektumnak címezzük. Ez a jellemző tulajdonképpen következménye a becsomagolásnak, mivel a konkrét műveletet (módszert) az objektum tartalmazza. Ha tehát például kiadjuk a 'draw' utasítást és megcímezünk vele egy kört tároló objektumot, akkor az utasítás eredményeképpen egy kör jelenik meg képernyőn, ha azonban a cím egy tó határait tartalmazza, úgy ugyanazzal az utasítással a tó alaprajzát készítettük el. Nem igényel külön magyarázatot, hogy a polimorfizmus nagyon előnyös abból a szempontból, hogy az objektum megváltozása nem vonja maga után a program megváltoztatását.

Az objektum orientált módszer megjelenésekor a programozási munka egyszerűsítését, részekre bontását, rövidebb és áttekinthetőbb programok létrehozását tűzte ki céljául. A fejlődés azonban azt eredményezte, hogy e stílus lehetőségei meghaladták az eredeti célokat. E lehetőségek elsősorban az összetett adatstruktúrák modellezésében jelentkeznek. Azok az előnyök azonban, melyeket az objektum orientált rendszer nyujt a rendszer konzisztenciája, egyszerű bővíthetősége, alkalmazásra alakíthatósága szempontjából akkor is indokolják alkalmazását, ha a rendszer koncepcionális adatmodelljét egyszerű objektumok alkotják.

Az objektum orientált módszer különböző mélységekig hathatja át a rendszert. Egyelőre a legtöbb objektum orientált GIS-ben az objektum orientáltság a felhasználói interfész színtjén jelentkezik, az ilyen architektura vázlatát (Camarata 1993) alapján a 2. ábra szemlélteti. Ebben az esetben a módszer előnyei főként fejlesztő-tanuló környezetként jelentkeznek. Az objektum orientáció sajátosságai nagymértékben megkönnyítik az alkalmazások konzisztens változtatását mind a műveletek mind az adatok vonatkozásában. Mégis a valódi teljesítmény növelés csak akkor várható, ha mind az adatbázis mind a felhasználói interfész objektum orientált stilusban készül. Napjainkban a fő akadályt ezen az úton az okozza, hogy a szoftver gyártók vonakodnak felcserélni a tartósan kipróbált, megbízható relációs adatbáziskezelő rendszereket (vagy az ESRI esetében a grafikus és relációs adatbázist) az új objektum orientált adatbáziskezelő rendszerekkel.

2. ábra

2.3 Intelligens rendszerek

Az intelligens GIS azaz az intelligens lekérdező nyelvvel működő GIS gondolata már jó néhány éves (Bouillé 1987). Ennek ellenére, mind a mai napig, hiányzik az elv megvalósítása közönséges kereskedelmi GIS szoftverben. A késedelmet szerintem az okozza, hogy még nem találták meg azt a szakterületet vagy inkább témát, amely igényli az intelligens GIS-t. A Bouillé által javasolt általános kartográfiai intelligencia túl széles és következésképpen túl sekély ahhoz hogy kielégítse a különböző szűkebb szakterületek igényeit.

Ezen a helyen figyelembe kell vennünk, hogy a GIS a jövőben két alapvető fejlődési irány közül választhat. Az első a jelenlegi út folytatása, azaz a független fejlődés útja. Ebben az esetben egyszerű pénzügyi megfontolásokból a GIS szoftvernek csak a tudásbázis keretét kell tartalmaznia a többé-kevésbé általános következtető géppel. A tudásbázis a beüzemelés stádiumában kerül feltöltésre a konkrét szakterületre kidolgozott szabályegyüttessel. A másik útban több a fantázia, de kisebb a megvalósulás valószínűsége. Ha ezt az utat követi, úgy a GIS beolvad a konkrét szakterület általános információs rendszerébe. Ebben az esetben a GIS egy szabványos térbeli adatbázis és megjelenítő eszköz. A szakértői rendszer az általános információs rendszer része, mely felhasználja a GIS adatait, e mellett a GIS résztvesz a szakértői rendszer által hozott döntések megjelenítésében. E megoldás néhány tipusával találkozhatunk az utóbbi években az intelligens közúti navigációs rendszerekben.

3. Felhasználási területek

Ha a GIS adatmodell szempontjából osztályozzuk a felhasználási területeket, akkor két nagy osztályt körvonalazhatunk. Az első felhasználói osztály főként mesterséges tárgyakkal dolgozik, míg a másik osztály a természeti tárgyak és jelenségek leképezésével nyert adatokat tárolja és manipulálja.

3.1 Mesterséges tárgyakra épülő alkalmazások

A legtöbb alkalmazás ehhez az osztályhoz tartozik. Legnagyobb részüket a különböző közmű vállalatok FM rendszerei alkotják. A vagyon nyilvántartás mellett e rendszerek feladatai közé sorolhatjuk az irányitás, diszpécser szolgálat, üzemelés, karbantartás, hibaelhárítás, tervezési problémák támogatását.

E rendszerek számára az összetett objektum tipusú koncepcionális adatmodell 3 dimenziós variánsa, melyet objektum orientált adatbázisban tárolnak és objektum orientált nyelvű felhasználói szoftverrel működtetnek, tűnik a természetes megoldásnak. Ezek a rendszerek tudják legjobban használni a prototipus képzést, némely objektum orientált dialektus fontos alapelvét (Bouillé.1994/a).

Szükségesnek látszik e mellett az intelligencia szerepének aláhúzása e rendszerekben. Egy vízellátó rendszerben például a rendszer által végrehajtott nyomás viszony elemzés olyan javaslatokhoz vezethet, melyek az erőforrások átszervezését eredményezhetik, esetleg a vizsgálat detektálja a főnyomócső törését és intézkedési tervet készít a hiba elhárítására. A katasztrófa elhárítási esetek kivételével a rendszer tanácsait össze kell kapcsolni az emberi tudással a végleges döntések meghozatala előtt. Ezt a folyamatot hatékonyan támogathatják olyan megjelenítési módok mint a multimédia vagy a virtuális valóság.

A létező hálózat, egyéb térbeli objektumok, valamint a tudásbázis felhasználásával új hálózati ágakat is tervezhetünk. Azt azonban figyelembe kell vennünk, hogy az összetett objektum tipusú adatmodellt használó rendszerek lehetőségei korlátozottak. Figyelembe kell vennünk, hogy egy teljes vízellátó hálózat megtervezéséhez be kell vonnunk a folyamatba a vízgyűjtő modellezést, errózió vizsgálatot, a folyók hordalék háztartását, a szennyeződések terjedését, stb. (Gorokhovich 1994). Ezekre a célokra olyan GIS-t kell használnunk mely a függvény tér tipusú koncepcionális adatmodellel dolgozik vagy annak valamely megközelítésével.

Másik, igen elterjedt példaként a kataszteri rendszereket említhetjük. Ezek a rendszerek 2 dimenziós egyszerű objektumokat telkeket (földrészleteket) tárolnak és kezelnek. Bár megfigyelhetők olyan törekvések, melyek bővíteni szeretnék a katasztert összetett objektumokkal (épületek, műtárgyak, stb.), ezek az elképzelések rendszerint megtörnek a kataszter ellenállásán. A bővítetlen kataszter számára a tradicionális, georelációs implementálású, egyszerű objektum tipusú koncepcionális adatmodellel működő rendszerek teljes mértékben kielégítőek. Ezek a rendszerek nem igényelnek jelentős intelligenciát, a szabványosított grafikus és alfanumerikus lekérdezéseket egyszerűen be lehet programozni a kérdéses rendszer makro nyelvén.

Ha azonban a jövőre is gondolunk, úgy minden egyes konkrét rendszert úgy kell tekintenünk, mint a hálózatba foglalt térbeli infrastruktúra egy-egy elemét. Ebben az összefüggésben két választásunk van. Vagy minden rendszer számára, mely kezelhet mesterséges tárgyakat, az objektum orientált módon implementált, 3 dimenziós, összetett objektum tipusú koncepcionális adatmodellt alkalmazzuk, vagy a kataszteri rendszert érintetlenül hagyjuk és a hálózati interfészt tesszük alkalmassá arra, hogy a kataszteri adatokat átalakítsa a mesterséges tárgyak számára általánosan elfogadott adatmodellbe. Az első esetben a harmadik dimenzió a magasság mindaddig üresen hagyható, amíg a kataszter rá nem ébred annak fontosságára. A második eset választása esetén nagyobb problémák keletkezhetnek a magasságokkal kapcsolatban. Ha a kataszter mint hivatalos felmérési szervezet meg fogja mérni a telek sarokpontok magasságait, úgy azok a 2 dimenziós rendszerben csak mint attribútumok lesznek tárolhatók ezért a hálózati interfésznek képesnek kell lenie arra, hogy ezekből az attribútum értékekből 3 dimenziós geometriát hozzon létre. Sokkal veszélyesebb, de egyben sokkal valószínűbb az a helyzet, amelyben a katasztert nem lehet bevonni a magasságok meghatározásába. Ebben az esetben a magasságokat különböző szervezetek állítják elő, ami nagy valószínűséggel azt eredményezné, hogy mind pontossági mind előfordulási szempontból inhomogén adatrendszer jönne létre.

Nagyon sok alkalmazás kapcsolódik a különböző színtű adminisztrációhoz. Hazánkban a helyi igazgatási rendszerek váltak különösen népszerűvé. E rendszerek átfogó természetűek mind az adatok mind a funkcionalitás szempontjából. A település igazgatás valamennyi osztályát támogatják a rendszerek, elsősorban a döntéshozatalban és a tervezésben. Különböző feladatok megoldásához a rendszernek szüksége lehet a város egyéb adatbázisaiban tárolt adatokra is. A döntéshozó és tervezési folyamatban a rendszernek használnia kell a különböző szakterületek részére összegyűjtött tudásbázisokat.

Például a közlekedés irányitó lámpák tervezéséhez, a rendszernek ismeretekkel kell rendelkeznie a követési távolságokról a javasolt sebesség, a forgalomsűrűség, az időjárási feltételek, stb. függvényében, és megoldást kell találnia a különböző forgalmi helyzetekre. Példánk esetében a GIS feladata, hogy szolgáltassa a bemenő távolságokat, pályaszámot, kereszteződési adatokat a szakértői rendszernek.

Másik példaként említhetjük az építési engedélyek kiadását. A tudásbázis tartalmazza az építési hatósági előírásokat. Bemenő adatokként igényli a rendszer az épület tervrajzát digitális formában, valamint az építési telket és környezetét a GIS-ből. A szakértői rendszer lekérdezi a GIS-t az építési övezetről, a telek területéről, a szomszédos házaktól mért távolságokról, stb., összehasonlítja a kapott válaszokat az előírásokkal és meghozza a döntést. Egy sor egyéb feladatot említhetünk mint pld. a hozzárendelési probléma együttest (iskola körzetek, üzletközpontok telepítése), tömegközlekedési útvonalak és menetrendek készítése, szolgáltató járművek (szemétszállítás, locsolás, takarítás) útvonal tervezése stb. Mindezekben az esetekben a GIS úgy működik mint egy input szolgáltató eszköz biztosítva a tárolt és számított értékeket, és sok esetben az eredmény közlés is felhasználja a GIS megjelenítő képességeit.

Következésképpen, ha fel akarjuk vázolni a jövőben a településeken használandó GIS ésszerű architektúráját, úgy azt a következő részekből kell felépítenünk:

objektum orientált adatbázis az összetett objektum tipusú koncepcionális adat modell megvalósítására;

csonkított függvény gyűjtemény, melyek elemei elsősorban a geokódolást, geometriai transzformációkat, méretmeghatározást, SQL lekérdezéseket, megjelenítést és adatkonverziókat hajtanak végre;

interfész a külső relációs adatbázisokhoz;

tudásbázis keret;

következtetőgép, mely egyfelöl a GIS adatbázishoz és GIS törzsprogramokhoz, másfelöl pedig a tudásbázis kerethez kapcsolódik.

Ehhez az alkalmazási osztályhoz tartozik egy sereg különféle közúti rendszer. Elvileg ezek a rendszerek nagyon hasonlóak a közművállalatok rendszereihez a kölönbség a méretarányban vagy más szóval a helyzeti pontosságban van. Mégis érdemes ezekről a rendszerekről szólnunk, mivel a rendszerkoncepció fejlődése kapcsolódik e területhez.

Ahogy az előzőekben már említettük a GIS fejlődése kétféleképpen mehet végbe. Az első lehetőség, hogy a GIS egy üres tudásbázis kerettel ellátott intelligens térbeli adatbázissá transzformálódik interfésszel a kérdéses szakterület vagy intézmény általános információs rendszeréhez. Az intelligens közúti gépkocsi navigációs rendszerek koncepcióját tekinthetjük a másik fejlődési irány egy megjelenési formájának. Ezekben a rendszerekben igen bonyolult mérő és távközlési berendezések kapcsolódnak egy digitális térképhez, egy intelligens lekérdező nyelvhez és fejlett kijelzési módszerekhez. Bár a rendszer egyes elemei szabványosítottak és felhasználhatók más alkalmazásokban is, a rendszer egészében nézve szigorűan specializált és nem alkalmas más célokra.

Mindkét variánsnak vannak előnyei és hátrányai. Az első fejlődési sémát választva a szoftver ipar igen nagy piacra tesz szert. Az installációk száma igen nagy, a szoftver igen széles bázison tesztelhető és javítható. A nagy piac alacsonyabb árakat eredményez, ez pedig hozzájárul a térinformatika további térhódításához. Az első változat hátrányaként jelentkezik az a tény, hogy nincs lehetőség az egyedi alkalmazásoknál a teljes optimizációra. A második séma vonzóereje a konkrét rendszerek teljeskörű optimális tervezésében van. Másfelöl viszont ebben az esetben egy konkrét rendszerből csak kevés adható el, az árak magasak és a térinformatika terjeszkedése lelassul.

3.2 Természeti tárgyakat és jelenségeket használó alkalmazások

Az ebbe az osztályba tartozó előfordulások közül legyakoribbak a környezet figyelésre - környezet gazdálkodásra szolgáló rendszerek. E rendszerek adatbázisaiban növényzeti, talajtani, folyami, talajvíz, csapadék, levegő, település szerkezeti, magassági, stb. adatokat találunk. A lehetséges adatmennyiség végtelenül nagy s részben ez is az oka, hogy a GIS korszak kezdetén ezek a rendszerek igen durva adtnyerési módszerekkel és erős adat generalizálással dolgoztak.

E rendszerek fő feladata a környezet pillanatnyi állapotának a rögzítése, a multitemporális elemzés azaz a környezetállapot változások detektálása, valódi és szimulált események hatásainak modellezése. A környezeti rendszerekkel nagy hasonlóságot mutatnak a regionális tervezésben használt természeti erőforrás gazdálkodási renndszerek valamint a tájtervezés helykijelölési rendszerei.

E rendszerek számára már a multban problémát jelentett a 2 dimenziós egyszerű objektum tipusú koncepcionális adatmodell, hisz igen nehéz 4 dimenziós jelenségeket modellezni és szimulálni ilyen egyszerűsítés mellett. Új problémát erdményezett, hogy az új adatszerzési módszereknek és eszközöknek köszönhetően rohamos növekedésnek indult az elérhető adatok mennyisége. Különösen a nagyfelbontású többcsatornás távérzékelési műholdak által szolgáltatott adattömeg tűnik olyan új tényezőnek, mely alkalmas arra hogy inspirálja a koncepcionális adatmodell szerény kereteink szétrobbantását.

Az első fejlődési lépés e rendszerek számára feltehetőleg a többszíntű koncepcionális és implementációs adatmodell lesz (Sárközy 1994). Ebben a modellben az első színtű objektum a pixel vagy voxel mely hozzá van kapcsolva az attribútum tábla egy sorához. A táblában található mennyiségek mért értékek, mérés hiányában a mező üres. A második színten a hiányzó értékeket a szakértői rendszer beinterpolálja. Ezen a színten annyi képmátrixunk vagy (3D-esetben) kép mátrix tömbünk van, ahány mező van az attribútum táblázat egy sorában. Ezekkel a mátrixokkal hajtja végre a rendszer a nagyfelbontású analízis kölcsönhatás számításait. Az eredmény szintén egy előzőekkel azonos felbontású mátrix vagy mátrix tömb. Attribútumonként külön külön, intervallumok segítségével a harmadik színten létrejön a megjelenítési adatmodell, mely 2 vagy 3 dimenziós egyszerű objektum tipusú. A rendszer csak az eredeti adatokat tárolja és az interpolációs eljárást mindíg újra el kell végezni, ha új adatok jelennek meg.

Az elképzelés a távérzékelt adatok jellege következtében raszter alapú. Szórt adatok esetén sem okoz különösebb nehézséget tetszőleges felbontású raszter létrehozása.

Az adatmodell mellett jelentős szerepe van e terület fejlesztésében a kölcsönhatás számítások tökéletesítésének. Nagy számú algoritmust kell összegyűjteni, s a megfelő algoritmus kiválasztásához egy szakértői rendszer nyújt segítséget a felhasználónak.

Vonalas létesítmények (utak, vasutak, csővezetékek, elektromos vezetékek, stb.) előzetes tervezése is különleges rendszer tipust igényel a jövőben. A rendszer főrésze továbbra is a digitális magasságmodell marad, de emellett szükség van a természetes és mesterséges tárgyak (létező vezetékek, épületek, folyók, sziklák, mocsarak, stb.) jobb figyelembevételére is.

A tervezési folyamat végcélja a létesítmény közelítő helyének az úgy nevezett folyosónak a megkeresése, mely különböző korlátozások figyelembevételével optimális feltételeket biztosít. Az adatok elégtelensége és az algoritmusok tökéletlensége azt eredményezi, hogy a tervezési folyamat különböző folyosó variánsokat szolgáltat. Ezek közől választanak ki egyet kiegészítő emberi ismeretek és szubjektív szempontok figyelembevételével. Döntés után a választott variánst 3 dimenziós CAD rendszerben tervezik meg.

Az e rendszerek számára szóló adatmodell javaslatunknál figyelemmel kell lennünk az algoritmusok, az input és output adatok jellegére. A legtöbb algoritmus rács rendszerben dolgozik (Lombard 1993), a legtöbb bemenő adat (digitális magasságmodell, digitális ortofotók) raszter formátumúak, az output adatok vonalak, tehát vektor jellegűek. A tervezés nem igényli a mesterséges entitások komplex értelmezését. Következésképpen, ezekben a rendszerekben kombinálhatjuk a rácsra vonatkoztatott függvénytér közelítés tipusú és az egyszerű objektum tipusú koncepcionális modelleket. Evidens, hogy az implementációra hibrid adatmodellt javasolunk. A rendszernek rendelkeznie kell eszközökkel a generalizálásra (rács-szem növelés) és a 3 dimenziós megjelenítésre. Nagy számú optimalizáló algoritmus a rendszer szerves részét képezi.

4. Úton az információs társadalom felé

Az információs társadalom kulcs kérdése abban van, hogy minden érintett rendelkezésére állnak-e elérhető és megbízható adatok az emberi tevékenység minden területéről. Ezek az adatok megalapozzák az új életminőség elérésére kifejtett egyéni és társadalmi törekvések optimalizálását. Az adatok segítségével olyan információkat állíthatunk elő, melyek támogatják a döntéshozatalt különböző politikai, szociális, gazdasági, stb. kérdésekben, segítik a mérnöki munkát és a javak előállítását. A nyers és feldolgozott adatoknak minden olyan földrajzi helyen rendelkezésre kell állniuk ahol igény merül fel a felhasználásukra.

Ezeknek az elveknek a megvalósítása megköveteli az adatnyerés műszaki feltételeinek teljesítését, megfelelő szoftver rendszerek működtetését az adatok információvá történő transzformálására, a távadatátviteli rendszerek fejlesztését, valamint politikai és szervezési intézkedéseket a célból, hogy az adatok eljussanak a felhasználókhoz és a társadalomhoz.

Az elmult évben tanui lehettünk annak, hogy ezek az általános elvek a térinformatikában is közelednek a megvalósuláshoz.

4.1 Az Országos Térbeli Adatinfrastruktúra

1994 április 11.-én írta alá W. Clinton az Egyesült Államok elnöke a 12906 számú Elnöki Rendeletet (Clinton 1994), mely Országos Térbeli Adatinfrastruktúra létrehozását rendeli el az USA-ban. Ebben az okmányban az elnök elrendeli, hogy a különböző színtű (federális, állam, település stb.) államigazgatási szervezetekhez tartozó ügynökségek müködjenek együtt a térbeli adatnyerésben és ezt elősegítendő, elrendelte az Országos Térbeli Adatközpont létrehozását. Az Adatközpont nem más mint az adtgyártókat, adatkezelőket és adatfelhasználókat össszekapcsoló elektronikus hálózat. A térbeli adatok előállításával foglalkozó valamennyi intézmény federális és állami színten köteles az Adatközpontot használni, s vonatkozó termékeit az adatközpont szabványai szerint előállítani. Új adatnyerés csak akkor finanszírozható, ha a kérdéses adat nem áll rendelkezésre az Adatközpontban. A szélesebb közönség számára az adatokért minimális árat kell fizetni, míg az állami intézmények részére az adatok ingyenesek. Érdemes megjegyezni, hogy a rendelet szerint '...a fenti meghatározásba statisztikai adatok is beilleszthetők az adatgyűjtést végző intézmény belátása szerint'. 2000 januárjáig be kell fejezni az Országos Térbeli Keretadatrendszer induló feltöltését és meg kell szervezni az adatok folyamatos karbantartását.

A project első lépéseként az adatközpont bizottság kidolgozta a metaadat szabványt és ennek felhasználásával hozzálátott a metaadatbázis feltöltéséhez. A metaadatok a tulajdonképpeni térbeli adatokról szóló információk (koordináta rendszer, vetület, méretarány, pontosság, tartalom, sarokpontok koordinátái, formátum, adatnyerés időpontja, stb.) A metaadatok segítségével nem nehéz megtalálni azokat a térbeli adatokat, melyekre a keresőnek szüksége van.

Három dolgot szeretnék aláhúzni a kezdeményezésben. Először, ez az első eset, hogy egy kormány elismerte, hogy a digitális térbeli adatok is részei az ország infrastruktúrájának és hogy az állam feladata az adatok létrehozása és karbantartása. Mivel az adatok az adófizetők pénzéből készülnek magától értetődő, hogy a szélesebb közönségnek gyakorlatilag ingyen kell hozzájutnia az adatokhoz.

Másodszor a szabványosításra hívnám fel a figyelmet és arra, hogy ennek következtében homogén adatrendszerek jönnek létre.

Harmadik megjegyzésem a statisztikai adatokkal kapcsolatos. A rendelet megengedi a statisztikai állományok összekapcsolását a térbeli állományokkal de nem írja azt elő. Az okmányban található egy másik utalás is a statisztikai adatokra, ugyanis a rendelet előírja, hogy az Országos Térbeli Keretadatrendszernek szolgálnia kell a 2000-es népszámlálást. E helyett az egyirányú kapcsolat helyett vagy inkább e mellett, véleményem szerint a rendeletnek legalább általános utalást kellett volna tartalmaznia arra, hogy célnak tekinti a folyamatos kétirányú kapcsolat kiépítését az Adatközpont állományai és valamennyi kapcsolható közhasznú (állami) alfanumerikus adatbázis között.

Európában a helyzet kevésbé kedvező. Annak ellenére, hogy az első országos nagyméretarányú digitális térbeli adatbázist az Egyesült Királyságban az állam hozta létre, a nagy műszaki teljesítmény nem volt elég arra, hogy ellássa a GIS-t homogén, on-line térbeli adatokkal. A nehézségeknek két oka van. Az első a hálózati adatközpont hiánya, a másik az ár politika. A magas árak következtében az angliai felhasználók gyakran nem használják a megbízható Ordnance Survey adatokat, s helyettük vagy kétes eredetű adatokkal dolgoznak, vagy ismét előállítják a már meglévő adatokat. Gyakran előfordul, hogy nem megfelelő adatokkal dolgozva a GIS haszon helyett kárt okoz.

Bizonyos fajta elektronikus adatközpont kiépítésén munkálkodnak Finnországban (Rainio 1994). Első lépésben a Finn Állami Felmérés Földrajzi Információs Központja hálózati telematikus szolgáltatés keretében terminálokon elérhető földrajzi adat jegyzék rendszert állított össze. A jegyzék rendszer a térbeli adat fájlok metaadatait tartalmazza. Maguknak a térbeli fájloknak elektronikus cseréjét 1994-ben kezdték meg az EDI (elektronikus adatcsere) rendszer segítségével. A finn módszer két lényeges ponton különbözik az amerikai projecttől: az adatok nem minden esetben ingyenesek és az adatelőállítók nem kötelesek figyelembe venni az EDI szabványt, az átvitelt transzformációs programokkal oldják meg az adatátviteli vonal mindkét végén. Tervezik, hogy a rendszerbe statisztikai és demográfiai adatokat is bevonnak.

Európa más részein az állami leíró adatbázisokhoz a hozzáférés meglehetősen korlátozott (Lievesley 1994). Remény van azonban arra, hogy az Európa Tanács kezdeményezni fogja a szabadabb hozzáférést ezekhez az adatbázisokhoz.

A MEGRIN project nagyjából hasonlít a finn metaadat bázisra azzal a különbséggel, hogy kiterjed az Európai Unióra. Ez az adatbázis csak földrajzi adatokra vonatkozik. A metaadatbázis jelenleg mintapéldány állapotban van (Salgé 1994).

4.2 Új adatnyerési módszerek.

Elismert tény hogy a térbeli digitális adatok előállítása igen költség és időigényes folyamat. Két új szatellita módszer a GPS és a nagyfelbontású szatellita távérzékelés azonban radikálisan csökkentette, egyelőre az adatnyerésre fordítandó időt. Nem nehéz megjósolni, hogy már a közeljövőben, a műholdas módszerek elterjedése jótékonyan fogja befolyásolni a térbeli adatnyerés költségeit is. De semmilyen műszaki fejlesztés sem képes megváltoztatni az arányt a térbeli és az alfanumerikus adatok költségei között, azaz a térbeli adatok mindíg drágábbak lesznek mint a többi adat.

Két olyan terület van, mely fokozott erőfeszítéseket igényel a közeljövőben az adatgyűjtés meggyorsítására.

Az első a nagyfelbontású, centiméter nagyságrendű, kataszteri adatok gyűjtése. Mind a mai napig ebben a pontossági tartományban az egyetlen univerzálisan használható módszer az elektronikus tachimetriával végzett földi felmérés. Ez a módszer azonban nagyon lassú és drága még a légi fotogrammetriához viszonyítva is, nem is beszélve a műholdas módszerekről. Ez az állítás különösen igaz azokra az országokra, melyeknek még nincs digitális katasztere a városi és fedett körzetekben. Megoldásként kétszíntű felmérést javaslunk a megvalósítás, és egyszíntű mérést a folyamatos karbantartás során. Az első színten elektronikus tacheometriával megmérik a kataszter vázát, az utak által határolt nagyobb kataszteri blokkokat, a második színten a blokkon belüli telkeket mérik ortofotók felhasználásával. A folyamatos karbantartás elektronikus tacheometriával történik.

Bonyolultabb és szerteágazóbb a helyzet a 3 dimenziós modellezést szolgáló adatgyűjtésben. Ezek a modellező módszerek légköri, oceanográfiai és geológiai problémákkal foglalkoznak. Az adatgyűjtés ezeken a területeken különböző sebességgel jut új eszközökhöz. A működő és tervezett távérzékelési műholdak hatalmas mennyiségű adatot gyűjtenek olyan légköri jelenségekről mint a felhők hőmérséklete, integrált nedvességi index, szél sebeség, stb. de egyelőre nem képesek arra hogy méréseiket a légkörben előre kijelölt pontokban végezzék, ilyen célokra továbbra is a rádiószondák érzékelőit használják. Hasonló a helyzet az oceán megfigyeléseknél is. Az oceán felszínét és a felszínhez közel lévő rétegeket rendszeresen mérik a távérzékelési műholdak, de a mélyebb víztestekben a méréseket továbbra is hagyományos szondázással végzik. A földalatti modellezéshez továbbra is a drága és időigényes fúrási technikát alkalmazzák s ez nem ad okot arra, hogy a közeljövőben jelentős növekedést reméljünk az elérhető földalatti adatok mennyiségében.

4.3 Információ technologiai trendek

A GIS fejlődése szoros kapcsolatban van az általános információs rendszerek (IS) fejlődésével. A (Caldwell 1994) összeállításban érdekes számokat találhatunk, melyek jól jellemzik ezt a folyamatot. Mindenek előtt arra kaphatunk választ, hogy milyen fontosságot tulajdonít a GIS-nek az IS közösség. Az 1-tól 39-ig terjedő beosztáson 1993-ban és 1994-ben a GIS 25-ös és 26-os sorszámot kapott Északamerikában és 28-as és 27-es sorszámot Európában.

Egy másik, öt értékű beosztás a kérdéses technológia érettségéről nyújt felvilágosítást a következőképpen: '1=nincs aktivitás', '2=kutatás', '3=pilote projectek', '4=megvalósítás', '5=használat'. Ezen a beosztáson a GIS besorolása 1.95 Északamerikában és 2.02 Európában. Ezek a számok világosan mutatják, hogy a GIS-t még nem ismeri el a szélesebb informatikai közvélemény.

Ezt a helyzetet különböző tényezők motiválják. Az első tényező szubjektív jellegű. A GIS részleg általában nincs szerves kapcsolatban az intézmény általános informatikai rendszerével. A másik korlátozó tényező a GIS szerepének elismerésében a megbízható térbeli adatok hiánya. Harmadiknak meg kell említenünk a GIS adatmodell tökéletlenségét. Felsorolásunkban utoljára ismét egy szubjektiv tényezőt helyezhetünk: a GIS szoftver használata túl bonyolult.

Érdekes továbbá az IS közvélemény vélekedése az új technológiákról, hisz ezek jelentős szerepet játszhatnak az új GIS architektúra felépítésében.

A fentebb vázolt fontossági skálán az objektum orientáltság sorrendje 1993-ban és 1994-ben 8, 8 Északamerikában és 3, 7 Európában. A megfelelő osztályzatok az érettségi skálán 2.09 és 2.15. A számok azt mutatják, hogy az objektum orientáltság késői kutatási stádiumban van és gyors fejlődésre számíthat a közeljövőben. A szakértői rendszerek számára a következő besorolásokat találjuk: 15, 22 Északamerikában, 21, 20 Európában, az osztályzatok pedig 2.25 és 2.26. Ezekből a számokból arra következtethetünk, hogy a szakértői rendszerek fejlesztésére fordított erőfeszítések különösen Északamerikában csökkenőben vannak.

5. Következtetések

A térinformatikának igen nagy számú feladata van az információs társadalomban. Ezek a feladatok különböző jellegűek és ezért többféle megközelítést igényelnek a GIS architektúrában, azaz az általános GIS elve többé nem fogadható el.

A valóság tökéletesebb modellezése olyan bonyolultabb koncepcionális adatmodelleket igényel, melyek kielégítik a kérdéses alkalmazási osztály által támasztott igényeket. Ehhez kapcsolódóan a dimenzióbővítés, az összetett objektum tipusú koncepcionális adatmodell és a függvény tér tipusú koncepcionális adatmodell alkalmazása tűnik célravezetőnek a megfelelő alkalmazásokban.

Az új koncepcionális adatmodelleket új szoftver technológiák felhasználásával kel implementálni. Az összetett objektum tipusú koncepcionális adatmodellt alkalmazó rendszerekben az objektum orientált módszernek vannak nagy előnyei.

A jövőbeli GIS intelligens térbeli adatbázis lesz, melyet ellátnak transzformációs és megjelenítő eszközökkel, valamint szabványosított interfésszel a felhasználói programokhoz.

Hogy elfoglalja megszolgált helyét az információs rendszerek egészében a GIS-nek nagyon gyorsan kell fejlődnie az elkövetkező néhány évben. Erre meg is van minden adottsága, ha figyelembe veszi a növekedés néhány gyakorlati követelményét. Ezek közül csak két kulcskérdést említek.

Az első a megbízható, szabványosított, dokumentált, olcsó és hálózaton elérhető térbeli, és térre vonatkoztatott attributív adatok bősége. Ennek elérése érdekében a kormányoknak azonnali és hatékony intézkedéseket kell foganatosítaniuk, hasonlóan az USA-ban kiadott elnöki rendelethez, az országos térbeli infrastruktúra létrehozásáról.

A másik feltétel a GIS szerves beilleszkedése az általános információs rendszerbe. Amíg a GIS egy rejtélyes és érthetetlen funkcióval ellátott, önálló, misztikus részleg az intézményben, a törzsállomány inkább úgy tekint a GIS-re mint néhány excentrikus 'fickó' hobijára sem mint az általános információs rendszer fontos, szerves részére. Az ilyen helyzet nem segíti a GIS fejlődését. Következésképpen az új GIS szoftver termékek létrehozásakor a közös információs rendszerbe való beilleszkedést figyelembe kell venni.

6. Hivatkozások

(Aybet 1994) Aybet J.: The object oriented approach: What does it mean to GIS users? I., II. GIS Europe. Volume 3., No. 3 and 4. pp. 38-41 and 46-47.

(Berge 1973) Berge C.: Graphs and hypergraphs. (Translated by E. Minieka). North- Holland Publishing Company. Amsterdam, 1973.

(Bouillé 1987) Bouillé F.: A survey on the HBDS methodology applied to cartography and land planning. Proceedings Euro-Carto VI. Brno, 1987. pp. 20-28.

(Bouillé 1994) Bouillé F.: Towards 2000: the actual main trends in future GIS. Proceedings conference EUROPE IN TRANSITION. Brno, 1994. pp. K13-K27.

(Bouillé.1994/a) Bouillé F.: Object-oriented methodology of structuring multiscale embedded networks. Proceedings conference EUROPE IN TRANSITION. Brno, 1994. pp. I2-I18.

(Caldwell 1994) Caldwell B.: Techno shift under way: Surveys show information sevices spending stabilizing. Geo Info Systems. Vol. 4, No. 6 (1994). pp. 52-55.

(Camarata 1993) Camarata S. J. Jr.: Object-oriented and georelational GIS-- a new perspective. Handout of the paper presented on the conference: GIS/LIS '93. Minneapolis, 1993.

(Clinton 1994) Executive Order 12906: Coordinating geographic data acquisition and access: The National Spatial Data Infrastructure. Federal Register. Vol. 59, No. 71 (1994), pp. 17671-17674.

(Fritsch 1988) Fritsch D.: Hybrid graphic systems - a new generation of Geo-information Systems. In German. Geo-Informations-Systeme. Vol. 1, No. 1, 1988. pp.12-19.

(Gorokhovich 1994) Gorokhovich Y.: A GIS approach to predicting turbidity based on unit stream power theory and principles of dynamic geomorphology. Proceedings conference GIS/LIS '94. Phoenix, 1994. pp. 361-370.

(Lievesley 1994) Lievesley D., Masser I.: Socio-economic data: making the pieces fit. GIS Europe. Vol. 3, No. 4 (1994), pp. 24-26.

(Lombard 1993) Lombard K., Church R. L.: The gateway shortest path problem: Generating alternative routes for a corridor location problem. Geographical Systems. Vol. 1, No. 1 (1993), pp. 25-45.

(NCGIA 1989) NCGIA Core Curriculum. Edited by Goodchild, M. F. and Kemp, K. K. Magyar változat. Székesfehérvár, 1994.

(Parsaye 1989) Parsaye K., Chignell M., Khoshafian S., Wong H.: Intelligent databases. John Wiley & Sons, Inc. New York, 1989.

(Rainio 1994) Rainio A., Ahonen P.: EDI-based data services on geographic information. Geodetical Info Magazine. Vol. 8, No. 5 (1994), pp. 50-51.

(Salgé 1994) Salgé F.: The Megrin Group. Proceedings EGIS/MARI'94. Vol 2. 1994. pp. 1950-1962.

(Sárközy 1990) Sárközy F.: Térbeli információs rendszerek - problémák és trendek. GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA, 1990. 42. évfolyam 4. szám. pp. 252-254.

(Sárközy 1994) Sárközy F.: The GIS concept and the 3-dimensional modeling. Computers, Environment and Urban Systems. Vol. 18. No. 2, 1994. pp. 111-121.


1 A Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság Térinformatikai Szakosztályában 1995 04 20.-án tartott előadás írásos változata