Birtokrendezési feladatok modellezése*

Gáspár Péter tanszéki mérnök

Általános és Felsőgeodézia Tanszék

2002


  1. Bevezetés

    A rendszerváltást követően Magyarországon a privatizáció következtében a mezőgazdasági földterületek elaprózódtak, sok helyen a műszaki szempontból túlságosan gyorsan végrehajtott kárpótlási, részarány kiosztási munkák eredményeként kedvezőtlen alakú parcellák alakultak ki. A tulajdonosok összetétele is kedvezőtlen, sok olyan tulajdonos van, aki nem tudja, vagy nem kívánja művelni a földjét, a kedvezőtlen alakú és méretű önálló művelésre alkalmatlan parcellák megművelésére csak ezek kisebb - nagyobb csoportjának bérbeadása útján van lehetőség. A földbérlőknek is problémát okoz, hogy nagyon sok tulajdonossal kell megállapotniuk Sajnos nem ritka a spekulációs célú földbirtoklás sem, ami tovább nehezíti a problémák megoldását.

    A problémák megoldására már évek óta napirenden van a birtokrendezések ügye. 1994-ben a Magyar és a Német Kormány együttműködésével kísérleti jelleggel indult el a TAMA Projekt [1],[2], ami a Német Szövetségi Köztársaságban alkalmazott módszerek adaptációját tűzte ki célul. A projekt a birtokrendezést lényegesen kiszélesítve komplex módon végrehajtott tájrendezési, vidékfejlesztési, falumegújítási program keretén belül kezeli. A TAMA projekt a birtokrendezést a szükséges jogi háttér hiányában önkéntes földcserékre alapozva célozta meg, ennek megfelelően a legnagyobb problémát a tulajdonosokkal való egyeztetések, az egyezségek létrehozása okozta [3]. A nyugateurópai minták adaptációja a birtokrendezés komplex módon való kezelése a mai faluszerkezeteket tekintve feltétlenül indokolt lenne, de tovább növeli a birtokrendezés költségeit. A költségek a mai viszonyok között csak kis mértékben terhelhetők a tulajdonosokra, jelentős mértékű állami költségviselésre lesz szükség. A források szűkössége, és a birtokrendezés sürgős volta miatt feltehető, hogy a szabályozás során ez a komplex értelmezés háttérbe szorul.

    A birtokrendezés - tagosítás Magyarországon sem újkeletű, az 1908 évi XXXIX. törvénycikk alapján indultak meg az első jelentősebb tagosítások [4]. A mai magyarország területén 94 községben végeztek tagosítást összesen 172 790 ha területen. A tagosítás időtartama az I. Világháború éveit nem számítva általában 1-3 év volt, de egyes esetekben 5-10 évig is elhúzódott. Az elhúzódás oka többnyire a tagosítást végzők alacsony díjazása volt, viszont jelentős károkat okozott, hogy a munka ideje alatt a földeken rablógazdálkodás folyt. Az ugyanebben az időszakban végzett külföldi tagosítások általában lényegesen drágábbak voltak, jellemző volt az állam nagyobb teherviselése a költségekből, sok helyen a tagosítással egyidejűleg lecsapolási, talajjavítási, öntözőrendszer kiépítési, útépítési feladatokkal is kiegészítették a tagosítást.

    A hazai és külföldi tagosítási tapasztalatokat figyelembevéve adták ki a tagosításokat szabályozó 34700/1935. I.M. számú rendeletet. A rendelet igen részletesen szabályozta a tagosítási eljárást, tartalmában pedig korszerű, a hasznos külföldi tapasztalatokat is figyelembe veszi. A 307 §-t tartalmazó rendelet olyan részletességgel szabályozta a feladatokat, hogy a birtokrendező mérnök (földmérő) számára mint szabályzat is szolgált. A rendelet a tagosítás kapcsán rendelkezik a községfejlesztési, vízrendezési, talajjavítási, erdősítési, földminősítési kérdésekről, út és dűlőúthálózat kialakításáról is. A tagosítás végrehajtása eredményeként mind az ingatlannyilvántartás, mind a kataszteri térképek is az akkori kor színvonalára kerültek. A rendelet a költségek ésszerű alacsony szinten tartása mellett a végrehajthatóságot is szem előtt tartotta. A tagosítás költségeihez az állam 20%-al járult hozzá.

    A II. Világháború utáni birtokrendezések a szocialista mezőgazdaság kialakítását szolgálták, célja a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok földterületeinek kialakítása volt [5].

  2. A birtokrendezéshez szükséges adatok

    A birtokrendezési feladatok megoldásához igen sok, különböző jellegű információ beszerzésére, és kezelésére van szükség. Adatokra van szükség a parcellákról, a tulajdonosokról, a földrészletek és táblák elhelyezkedéséről, a földminőségi osztályokról, művelési ágakról, az úthálózatról, természetvédelmi területekről, táj és település rendezési tervekről stb. A nagy tömegű adatot célszerű megfelelően felépített adatbázisban tárolni, a térképi adatokkat számítógépre vinni, és az egyéb adatokkal összekapcsolni. Az adatok kezelésére a ma legtermészetesebb eszköz egy megfelelően felépített GIS rendszer [6]. A térinformatikai rendszer feltöltéséhez szükséges adatok egy része már eleve számítógépes formában áll a rendelkezésünkre[7], de nagyon sok adat hagyományos adathordozón van meg, vagy a birtokrendezés során kell előállítani. Vizsgáljuk meg a kiinduló adatokat a jellegük szerint!

    1. Ingatlannyilvántartási adatok

      Az egyes földrészletek adatai az ingatlannyilvántartásban a tulajdoni lapokon rendelkezésre állnak a körzeti földhivatalokban. Ma már országosan számítógépes adatbázis rendszerben vannak a tulajdoni lapok adatai, a körzeti földhivatalokban a TAKAROS rendszerben, a Fővárosi Kerületek Földhivatalában pedig egy hasonló önálló fejlesztésű rendszerben. Ezek az adatok könnyen beszerezhetők, és integrálhatók a GIS rendszerbe.

      A tulajdoni lapok az egyes ingatlanokról az I. részben tartalmazzák a földrészlet helyrajzi számát, fekvését, a térképszelvény számát, alrészletek szerinti bontásban az alrészlet jelét, művelési ágát, minőségi osztályát, területét, aranykorona értékét, és az utóbbiak összesített értékét. A II. rész tartalmazza a tuladonosok és jogosultak adatait: a jogosult nevét, címét, jogállását, tulajdoni hányadát, a szerzés jogcímét. Ezek az adatok a legfontosabb kiinduló adatok közé tartoznak a birtokrendezési feladatokban, de a III. részben az ingatlant terhelő jogok között is vannak olyan adatok amelyeket kezelni kell a tagosítás során. A jelzálogok, haszonélvezeti jogok átkerülhetnek a tulajdonosok új ingatlanaira, de a szolgalmi jogokat részben az adott földterület új tulajdonosai öröklik (ez esetleg értékcsökkentő tényező lehet), a telki, átjárási, út szolgalmi jogok az új földrészletek megfelelő kialakításával szükségtelenné vállhatnak.

    2. Térképi adatok

      A felhasználandó térképi anyagok közül a legfontosabb az ingatlannyilvántartási térkép, amely a földrészleteket, alrészleteket helyrajzi számokat a jogi állapotnak megfelelően kell hogy ábrázolják. Az ingatlannyilvántartási térképek anyaguk, méretarányuk, pontosságuk, vetületi rendszerük, felmérési módjuk szerint igen változatos formában állnak rendelkezésre, sokszor egy községen belül is. Ahoz, hogy egy térinformatikai rendszerben kezelhessük, digitális formában van szükségünk a térképre. Ez a külterületek vonatkozásában gyakran adott, de formáját tekintve lehet DAT állomány vagy leggyakrabban ITR állomány. Az ITR állományok eléggé alacsony szinten struktúráltak, az információt rétegekre bontva tartalmazzák, de nem rendelkeznek topológiával. Egy térinformatikai rendszerbe konvertáláshoz először DXF formába kell konvertálni, amit a térinformatikai rendszerbe be lehet tölteni. A GIS rendszerrel fel kell építeni a topológiát, és ki kell szűrni a hibákat. Ez még egy jó minőségű ITR állomány esetén is sok munkát jelent. A csak grafikusan meglévő térképeket digitalizálni kell, vagy közvetlenül a GIS rendszerrel, vagy egy alkalmas egyéb grafikus szoftverrel, majd konvertálni a GIS rendszerbe. Különösen a régebbi ITR állományok esetén jelent problémát, hogy a digitálisan felmért, numerikusan kialakított földrészletek vegyesen fordulnak elő a digitalizált, grafikusan kezelt adatokkal, igy a pontosság az állományból nem állapítható meg.

      A digitális térkép tartalmát össze kell vetni a nyilvántartási adatokkal, és a hibahatáron túli eltéréseket rendezni kell. Sajnos, ezek az eltérések egyáltalán nem ritkák, és a rendezésük igen hosszadalmas folyamat. A tagosítás ugyan a problémák egy részét orvosolhatja, de a megfelelő minőségű munka biztosításához sok költséges mérés és igen sok idő szükséges, viszont megfelelő minőségű anyagok nélkül a birtokrendezés eredményei is kétségesek lehetnek.

      További problémát jelenthet a nyilvántartott állapot és a valóságos állapot eltérése mind a tulajdoni viszonyok, mind a művelési ágak, és azok határai szempontjából, így a nyilvántartási térképek helyszinelése, a tényleges állapotok térképezése is feltétlenül indokolt. Csak az ilyen módon megfelelően előkészített térkép lehet a birtokrendezés kiindulási alapja.

      Szükséges még a nyilvántartási térképen kívül a földminőségi térképek beszerzése és digitalizálása is, ha azt a digitális nyilvántartási térkép még nem tartalmazta.

      Amennyiben a birtokrendezéssel együtt táj-, település- vagy vízrendezési kérdéseket is kezelni kívánunk, akkor a rendelkezésre álló rendezési terveket is be kell szerezni, és a GIS rendszerbe vinni, illetve a rendszerre támaszkodva kell azokat elkészíteni. Ha szükséges, illetve lehetséges új út- és csatornahálózat, új táblahatárok kialakítása, akkor a rendelkezésre álló adatokat és terveket is figyelembe véve elkészíthetjük azokat.

    3. Egyéb adatok

    Az előző kiinduló adatokon kívül fel kell mérni a tulajdonosok, bérlők, érdekeltek szándékait, kívánságait. Meg kell határozni, hogy kik akarnak közösen (közvetlenül egymás mellett) birtokot, mert vagy közösen kívánják megművelni (például rokonok), vagy ugyanannak a bérlőnek adják bérbe a földjüket. Meg kell határozni azt is, ki milyen művelési ágú földből mekkora területet igényel, kik azok akit eladnák a földjüket, és kik vásárolnának, és mennyit. A lehetőségek határain belül megengedhető, hogy az egyes csoportok igényei a bevitt földek mennyiségétől eltérjen.

    A földterületek csereértékét nem csak az aranykorona értékek, illetve a piaci érték szabhatja meg, ezért a rendeletek előírásain belül a tulajdonosokat kell felkérni arra, hogy a földek csereértékének meghatározását kialakítsák.

  3. A birtokrendezési feladatok modellje

    A modellezés során célszerű az adatokat adatbázisba szervezni, illetve térképen ábrázolni, létrehozni azok kapcsolatait. Bár a feladat közvetlenül nem oldható meg általános célú térinformatikai programmal, a birtokrendezés folyamatának áttekintéséhez használata feltétlenül indokolt. A következőkben megvizsgáljuk, hogy a feladat megoldása szempontjából legfontosabb adatokat milyen módon lehet tárolni illetve kezelni.

    1. A földterületek leírása

      Mint azt az előző fejezetben megállapítottuk, a kiinduláshoz rendelkezésre kell, hogy álljon a község külterületének (de legalább a birtokrendezésbe bevont területnek) a digitális térképe. A meglévő állományokat mindenekelőtt naprakésszé kell tenni, az időközben bekövetkezett változásokat át kell vezetni. Ez a körzeti földhivatal felaladata. A térképek konvertálása után ki kell alakítani a táblák, tömbök, minőségi osztályok, művelési ágak, földrészletek objektumait a kiinduló állapot szerint. Ha módosítani akarjuk, illetve módosíthatjuk a táblahatárokat, művelési ágakat, stb., akkor létre kell hozni a tervezett állapot szerinti táblák, tömbök objektumait is.

      1. A táblák leírása

        A birtokrendezésbe bevonható táblákat külön objektumokkal kell ábrázolni a térképen. Ezek kerünek újrafelosztásra. Egy - egy táblán belül csak azonos művelési ágú földrészletek alakíthatók ki, de a táblákat minőségi osztályok szerint tömbökre kell bontani. A táblákat jelöljük T<n> formában, a minőségi osztályokat elhatároló tömböket pedig M<n> formában. A tömböket leíró adatbázis tábla a következő mezőket tartalmazza:

        TÖMBÖK

        Tömbazonosító

        Táblaazonosító

        Terület

        Művelési ág

        Minőségi osztály

        Hektáronkénti csereérték



        A hektáronkénti aranykoronaértéket az egész községre érvényes táblázatból nyerhetjük:

        ARANYKORONA

        Művelési ág

        Minőségi osztály

        Hektáronkénti aranykorona érték



        A táblák adatbázis szerinti leírása:

        TÁBLÁK

        Táblaazonosító

        Művelési ág

        Terület

        Csereérték



        A táblák táblázatában szereplő terület és csereérték a beletartozó tömbök adatainak összege.

      2. Az ingatlanok leírása

      Az ingatlanok adatai a kiinduló adatok esetén meg kell hogy egyezzen az ingatlannyilvántartás adataival, attól csak olyan mértékben térhet el, hogy az ingatlannyilvántartásban szabvány alatti területek is meg kell hogy jelenjenek, és így megfeleljen a táblák leírásának is. A földrészleteket a minőségi osztályok határai mentén felbontva alrészletenként illetve alosztályonként tartalmazza a tulajdoni lap és a nyilvántartási térkép is, ennek megfelelően kisebb darabokra "területrészekre" bontva tárolhatjuk:

      TERÜLETRÉSZEK

      Területrész azonosító

      HRSZ

      Tömbazonosító

      Terület

      A földrészletek leírása:

      FÖLDRÉSZLETEK

      HRSZ

      Táblaazonosító

      Terület

      Az ingatlan címe



      Itt célszerű a telki szolgalmak leírása is:

      SZOLGALMAK

      Jogosult HRSZ

      Terhelt HRSZ

      Területrész azonosító

      Teher típusa

      Öröklődés



      Területtel adott szolgalmi jogokat célszerű külön területrészekre bontani, és így a csereérték meghatározásában is szerepet játszhat, továbbá ha örökletes a teher, akkor a minőségi osztályok között külön kategóriaként lehet szerepeltetni.

    2. A tulajdonosok leírása

      A tulajdonosok leírása egyrészről a tulajdonosok személyes adatait, másrészről az egyes ingatlanokhoz fűződő kapcsolatait kell hogy tartalmazza. A személyes adatok leírása:

      TULAJDONOSOK

      Tulajdonos azonosító

      Tulajdonos neve

      Születési dátuma

      Anyja neve

      Lakcíme

      Érdekelt azonosító



      Az ingatlanokhoz fűződő kapcsolatokat a birtokosok táblázata tartalmazza:

      BIRTOKOSOK

      Tételazonosító

      Tulajdonos azonosító

      HRSZ

      Tulajdoni hányad

      Szerzés jogcíme

      Jogállás



      A szolgalmi jogokat külön táblázatban célszerű kezelni a hordozható terhek esetén:

      HORDOZHATÓ SZOLGALMAK

      Jogosult azonosítója

      HRSZ

      Szolgalmi jog megnevezése

      Jogcíme



    3. Az érdekeltek leírása

      Az érdekeltek fogalmát azért kell bevezetni, mert az egyes családok, vagy más tulajdonosok külön-külön rendelkeznek földtulajdonnal, de azokat közösen művelik, vagy kívánják művelni ill. Bérbeadni, ezért a feladat szempontjából egy egységként kell kezelni, a tulajdonaikat egymás mellé kell kiosztani. Egy érdekelt természetesen lehet egyetlen tulajdonos is, de tulajdonnal nem rendelkező bérlő is, erről mindenkinek nyilatkoznia kell. Az is megoldható, hogy az egyébként osztatlan közös tulajdonnal rendelkező tulajdonosok külön-külön kapják meg a tulajdonrészüket.

      Az érdekeltek leírása:

      ÉRDEKELTEK

      Azonosító

      Jogállás

      Vezető tulajdonos azonosítója

      Telephely Y koorinátája

      Telephely X koorinátája

      Összes bevitt csereérték

      Elfogadható csökkenés

      Elfogadható növekedés



      Az elfogadható csökkenés maximum az összes bevitt csereérték lehet (eladó), az elfogadható növekedés értékére pedig garanciát kell vállalnia az érdekeltnek, hogy szükség esetén a pénzbeli fedezet rendelkezésre áll.

      1. Kiinduló adatok

        Az érdekeltek birtokrendezésbe bevitt földjeinek leírásával adhatjuk meg a kiinduló állapotot (birtokrendezés előtt). A táblázat párosítja az érdekelteket a tulajdonukban / kezelésükben lévő birtokaikkal:



        KIINDULÓ ADATOK

        Érdekelt azonosítója

        Birtok azonosító



        Természetesen az érdekeltek annyiszor fordunak elő a táblázatban, ahány birtokkal rendelkeznek.

      2. Igények leírása

      Az igények leírása az érdekeltek birtokrendezés utáni adatait (terveit) tartalmazza. Az egyes érdekeltek művelési ágak szerint esetleg más arányban is kérhetik az új birtokaikat, ha az kielégíthető. Ha az igények nem elégíthetők ki, akkor a többletigényeket korlátozó feltételekkel kell visszaszorítani.

      IGÉNYEK

      Igényazonosító

      Érdekelt azonosító

      Művelési ág

      Csereérték



      Az igényelt művelési ágak között szerepeltethető a pénzbeni megváltás igénye (ha a birtokrendezés során ez megengedhető) akkor, ha az érdekelt eladni kívánja a földet.

    4. A matematikai modell felállítása

      1. A birtokrendezési feladat változói és feltételei

        Jelöljük a táblák számát NT -vel, az igények számát NI -vel, az egyes táblákat T1, T2, ..., TNT -vel, az igényeket I1, I2, ..., INI -vel, az egyes művelési ágakhoz tartozó táblák halmazát Tk -val, akol k= szántó, rét, ..., az összes tábla halmazát T0 -al. Egy tulajdonosi igény is egy adott művelési ágra vonatkozik, az egy művelési ágra vonatkozó igények halmazát jelöljük Im -el, az összes igény halmazát pedig I0 -al.

        Az egyes Tj táblák csereértékét jelöljük tj -vel, az egyes Ii -hez tartozó csereértéket pedig ci -vel.

        Jelöljük xij -vel azt a csereértéket, amelyet az Ii igény kielégítésére a Tj táblából fordítunk. Az xij -értékek nyilván csak nem negatív értékeket vehetnek fel xij >= 0. Minden xij -re adott egy felső korlát is xij <= ci , továbbá teljesülnie kell az alábbi összefüggéseknek is:

        (1)

        (2)

        Az (1) egyenletek azt fejezik ki, hogy táblánként az összes kielégíthető igény a tábla csereértékével kell hogy megegyezzen, a (2) egyenletek pedig azt írják elő, hogy minden igényt ki kell elégíteni az összes táblából.

        Az xij ismeretlenek számát csökkenthetjük, ha művelési áganként írjuk fel őket, illetve a feltételeket.

        Mivel eddig hallgatólagosan feltételeztük, hogy az xij ismeretlenek folytonosak és valós értékeket vehetnek fel, így előfordulhat, hogy akár egy nagyon kis igényt is igen sok táblából elégítenénk ki, ez pedig ellentétes a céljainkkal. Ha az xij változók helyett bevezetjük az változókat, amik csak 0, vagy 1 étéket vehetnek fel, akkor az xij=ci yij helyettesítéssel előírtuk, hogy a (2) egyenletek miatt egy igényt egy tagban kell kielégíteni:

        (3)

        Ez a feltétel ugyan ideális lenne, de csak akkor teljesíthető, ha a tábla mérete pontosan egyezik az igények valamilyen kombinációjával, ami túl szigorú megkötés. A kisebb birtokokra feltétlenül elő kell írni, hogy egy tagban legyen kiosztva, de a nagyobbakra esetleg meg kell engedni, hogy egy-egy igényt két, vagy több tagban osszunk ki, de ekkor is elő kell írni, hogy egyik parcella se legyen kisebb egy minimális c0 értéknél. A legalább 2 c0 értékű igények esetén lehet több tagban is kiosztani az igényelt területeket, bár ésszerűbb ennél nagyobb értékekre alkalmazni. Valamennyi igény esetén megengedtünk egy lefelé és felfelé való eltérést, ezért a változók és feltételek a következőképpen alakulnak:

        ahol (4)

        (5)

        (6)

        (7)

        (8)

        (9)

        ahol a (4) képletek a változók jellegét és kezelési módját adják meg, az (5) feltétel szabja meg, hogy egy igényt maximum hány tagban szabad kielégíteni, a (6) feltétel biztosítja a minimális parcellaméretet ahol ez megoldható, a (7) feltétel biztosítja, hogy az e érdekelt összes igényére vonatkoztatva az elfogadható csökkenésnél (cea) jobban ne csökkenjen az érdekelt birtokainak csereértéke a bevitt be csereértékhez képest, a (8) feltétel pedig az előzőhöz hasonlóan a maximális megengedhető növekedést (cef) korlátozza, a (9) feltétel most is azt biztosítja, hogy a táblákat maradék nélkül kell kiosztani.

        Az igények minnél jobb megközelítését a célfüggvényekben lehet előírni.

      2. A célok megfogalmazása

        A különböző esetleg egymásnak is ellentmondó célokat a célfüggvényekkel lehet megfogalmazni. Az igényektől való eltéréseket minimalizálni kell, erre például a következő célfüggvény alkalmas:

        (10)

        A birtokrendezési feladatok célja, az elaprózódott birtokok egyesítése, ezért nagyon fontos, hogy a földrészletek száma minimális legyen:

        (11)

        Egy optimalitási kritérium lehet, hogy az érdekeltek új földrészletei minnél közelebb legyenek a telephelyükhöz. Ez a szempont elsősorban a kisebb birtokosoknak fontos, ezt a célt különösen a feladat megoldásának első lépésében közelítően is elegendő figyelembe venni, így a távolságot a telephelytől a tábla egy jellemző pontjához elegendő meghatározni. Ekkor az egyes távolságok egy telephely és egy tábla között előre kiszámítható konstansok lehetnek (sij):

        (12)

        Ennek a célfüggvénynek az alkalmazásakor a távolságokat súlyozottan is alkalmazhatjuk, ha a birtokméret, vagy egyéb szempontok figyelembevételére is szükség van. A más községben lakók esetén célszerű lehet a megözelítési út községhatárral való találkozását tekintni telephelynek. A tanyák tulajdonosai esetén nagy súllyal biztosítható, hogy elsősorban a tanyák körüli földekből legyen kielégítve az igényük, stb. A k kitevő is szabályozhatja ennek a szempontnak az érvényesítését. Szükség esetén a táblák felosztásánál pontosabb távolságokat is figyelembe lehet venni, de ekkor a megoldandó feladat csak egy táblára vonatkozik, és így lényegesen kisebb. A távolságokat célszerű nem légvonalban mért, hanem közlekedési utakon mért távolságokként figyelembe venni. Ezek meghatározására a térinformatikai rendszerek alkalmasak.

        A (10)-(12) célfüggvények együttes alkalmazása vagy úgynevezett többcélú programozási módszerek alkalmazását igényli, vagy az egyes célfüggvényekből egy közös célfüggvényt készíthetünk, például a megfelelő súlyozott összegükkel:

        (13)

      3. A kényszerek kezelése

    A megoldás során kényszereket is figyelembe kell illetve lehet venni. Ilyen kényszerfeltétel például, hogy bizonyos birtokok nem változtathatók meg, például belterület, zártkert, bányák, ipari létesítmények, tanyák, a tanyák körüli földek, természetvédelmi területek, stb. Ezek figyelembevétele már a feladat megfogalmazásakor is megoldható, hiszen ezek az ingatlanok be sem kerülnek a birtokrendezésbe bevont területek közé. Ha mégis be kell vinni egyes területeket a feladatba, a hozzájuk rendelt változók értéke megköthető, és így konstansként keezelhetők. Egyes szolgalmi jogok, amelyek helyhez vannak kötve, például vezetékjog, geodéziai pont elhelyezési jog olyan módon vehető figyelembe, hogy az adott terület csereértékét befolyásolja. Az átjárási, illetve út szolgalmi jogokat lehetőleg az új táblahatárok kialakítása illetve a célszerű parcellázás során meg kell szüntetni. A hordozható szolgalmi jogok, jelzálogjog, haszonélvezeti jog az új földrészletekre történő átjegyzéssel megoldhatóak, ezért többnyire problémát sem okoznak.

  4. A birtokrendezési feladatok megoldása

    Bár ennek a cikknek nem feladata a megoldás módszereinek részletes vizsgálata, néhány szót azonban mégis kell szólni róla. Az előző fejezetben igyekeztünk megadni a birtokrendezési feladat egy részének a matematikai modelljét, de nem tárgyaltuk az egyes táblák parcellázásának kérdését. Ezt azért vettük külön, mert ez a feladat táblánként elvégezhető, ha a ttáblában lévő birtokrészek mérete már eldőlt. A parcellázás alapvetően párhuzamos osztóvonalakkal történhet, amire kész programok is rendelkezésre állnak, a tábla alakjának, méreteinek, megközelítési útvonalainak figyelembe vétele feltétlenül indokolt. Külön figyelmet kell fordítani az új kiosztás után is kis méretű parcellákra, tanácsos bevezetni egy minimális h0 parcellaszélességet annál is inkább, mert például EU támogatásban nem részesülhet az a parcella, amelyiknek a szélessége 20 m-nél kisebb. A megfelelő szélesség biztosítása részben a kisebb parcelláknak a tábla keskenyebb részére csoportosításával oldható meg, részben pedig olyan módon, hogy a kisebb parcellák részére a közlekedési utak mentén külön sáv is leválasztható, és a párhuzamos osztóvonalakat így nem a teljes táblára kell alkalmazni.













    Esetenként az is megoldható, ha a kisebb parcellák részére elsőbbséget biztosíthatunk a belterülethez közel fekvő eleve keskenyebb táblákban.

    A parcellázás leginkább jó mérnöki szemléletet igényel, így azt nem feltétlenül kell az optimalizálási feladat részeként kezelni, és ezzel is növelni az amúgy is bonyolult kiosztási feladatot.

    A birtokrendezési feladat a következő lépésekben oldható meg:

    1. A kiinduló adatok beszerzése, konvertálása.

    2. A kiinduló adatok ellenőrzése, szükség szerint aktualizálása.

    3. Az igények és lehetőségek felmérése.

    4. A csereértékek, prioritások és egyéb paraméterek meghatározása.

    5. A különböző rendezési tervek figyelembevétele, út, csatorna, árokrendszer módosítása, nem mezőgazdasági hasznosítású vagy korlátozásokat tartalmazó területek kijelölése.

    6. A változások utáni lehetőségek felmérése.

    7. A kialakítandó új parcellák táblájának és területének meghatározása.

    8. Az eddigi eredmények egyeztetése az érdekeltekkel, szükség szerinti módosítások.

    9. A táblák parcellázási terveinek elkészítése.

    10. Egyeztetés az érdekeltekkel, szükség szerinti módosítások.

    11. Az új parcellák kitűzése és birtokbaadása.

    12. Zárómunkálatok.

    A térinformatikai rendszerek alkalmazása a feladat megoldásának valamennyi részében előnyöket nyújt mind az adatok integrálásában, feltltésében, lekérdezésében ésinterpretálásában. Segíti a tervezésekhez szükséges adatok előállítását.

    Matematikai programozási feladat megoldására elsősorban a 7. lépésben van szükség a nagy számú feltétel és változó figyelembevételére, a különböző célok megvalósítására. A feladat bár viszonylag egyszerű összefüggésekkel leírható, a sok ismeretlen és az eltérő jellegű változók miatt bonyolult, esetleg egyedi algoritmusok alkalmazását igényli. A 9. lépésben a parcellázási tervek elkészítésében is alkalmazható optimalizálási algoritmus, bár néhány segédprogrammal és jó mérnöki szemlélettel is jó eredményt lehet elérni.



  5. Összefoglalás

A cikkben áttekintettük a birtokrendezési feladatok megoldásához szükséges térképi, nyilvántartási és kiegészítő adatokat, megállapítottuk, hogy azok kezelésére, a közöttük fennálló kapcsolatok leírására leginkább a térinformatikai rendszerek alkalmasak. A GIS rendszerek az adatbáziskezelő rendszerek hatékonyságát biztosítják az adatfeltöltés, tárolás, lekérdezés szempontjából, elősegítik a feladat megoldásához szükséges származtatott adatok előállítását. Az adatbáziskezelésen kívül a grafikus adatok tárolását, azok kapcsolatait is szolgáltatják, ezen túlmenően hatékony segítséget nyújtanak az adatok és eredmények interpretálásában is.

Megvizsgáltuk a birtokrendezés földcseréinek mint optimalizálási feladatnak a leírásához szükséges változókat, azok jellegét, a különböző szempontból felmerülő korlátozó feltételeket, és az azokban szereplő paramétereket, a paraméterek értékeinek előállítási módját. A paraméterek közül néhány csak a konkrét feladatok kapcsán definiálható, mint például a csereérték, amit részben jogszabályok, részben az érdekeltek határozhatnak meg. A változókról megállapítottuk, hogy matematikai szempontból részben korlátos valós változók, részben pedig (0,1) változók, és igen nagy számúak. A korlátozó feltételek többségükben viszonylag egyszerű, gyakran lineáris összefüggések, mint például a táblák csereértéke és a belőlük kiosztott parcellák csereértékének egyezősége, az érdekeltek igényeinek és a rendelkezésre álló földterületek öszhangja.

A különböző célok leírására célfüggvényeket adtunk meg mint például az igényektől való eltérések minimalizálására, a kialakuló parcellák számának minimalizálására, a telephelyek és parcellák távolságának minimalizálására. Vizsgáltuk a különböző kényszerek kezelésének módját is. Ezek egy része egyszerűen kezelhető, de a prioritások beépítése egyenlőre bizonytalanságokat is tartalmaz, mert azokat jogilag kell meghatározni, és annak megfelelően építhetők a modellbe.

A kialakított, egyes helyeken még általános modellt a későbbiek során kidolgozandó megoldó algoritmusok kapcsán lehet végleges formába önteni.



Irodalomjegyzék

1: Dr. Wolfram D. Kneib - Kurucz Miklós, Birtokrendezés Magyarországon, 1996

2: Dr. Riegler Péter - Dr. Papp Iván, A földbirtokpolitika, földhasználat, erdősítés főbb kérdései az Európai Unióban és Magyarországon, 1998, www.pro-professione.hu/K16RIGP.html

3: Riegler Péter, Földrendezés Magyarországon? Összefoglaló jelentés, 2000

4: Dr. Ozoróczy Ervin - Dr. Tátray István - Dr. Kovách Elemér, Tagosítás és egyéb birtokrendezések, 1938

5: Dr. Hazay István - Szalontai László, Országos felmérés és műszaki földrendezés, 1973

6: Richard K. Bullard, A birtokrendezés lehetséges jövőbeli irányai Magyarországon, , www.fomi.hu/1998_04_2.htm

7: Dr. Niklasz László, Az EU csatlakozáshoz szükséges földügyi információk rendelkezésre állásának biztosítása, 2000

*A cikk a T 031 719 nyilvántartási számú OTKA támogatásával készült